EMBER csupa nagybetűvel:. Böjte Csaba. Ahogy nézed a felvételt érzed, hogy szorít a torkod, folyik a könnyed. A lelked sír. A gyerekekért megszakad a szív. Legszívesebben ölbe kapnám az összeset, azt a kis félőst az ágyon vissza se adnám, agyonszeretném és elfutnék vele messzire. Elvinném magammal és megtennék mindent, hogy soha többé ne érje utol se könny, se nélkülözés, se szomorúság, ezentúl csak nevessen! De jó lenne! Segítsünk!
Fals hangok az egészségügyben
A kardiológusnál történt valami, ami miatt Herr Dr. Fehérköpeny nem lesz a jövőben a kezelőorvosom. Hogy is mondjam? A szívélyes és széles mosolya mögött valami mást, kevésbé szívélyeset is észrevettem. Ettől a csepp citromtól aztán keserűvé vált az egész valóság. Amíg vártam rá, hallottam a szomszédos rendelőben egy másik pácienssel beszélgetni. Az akcentusokból jó vagyok, a magyart és az ahhoz hasonlót egyből kiszúrom, így kihallottam a néni beszédéből a külföldi beütést. Gondolkodtam magamban: magyar, vagy román? Sokáig nem kellett várnom, a doki megkérdezte a nénit, hogy honnan jött? Romániából! – hangzott a válasz. Aztán jött hozzám a kardiológus. Blablabla, igazándiból
Ne hagyj egyedül a röntgenképpel!
Nyugodtan kijelenthetem, hogy nálamnál jobban senki nem fosik, (hoppárdon) fél az orvosnál. Mit mitől?! Hát attól a diagnózistól, amire nem vagyok felkészülve! Odamegyünk teljesen egészségesen, mit sem sejtve a dokihoz, ő pedig felállít egy kórképet és megmondja mi a bajunk. Szörnyű! Tetszik a mondás, miszerint nem kell mindennel orvoshoz futkosni, de ezt sajnos a többi hipochonderségre hajlamos pácienssel együtt nem tudom a magamévá tenni. Mit tegyünk a bajainkkal, a hirtelen fellépő sosemvolt szimptómáinkkal? Az őrület eleve otthon kezdődik, a megfejtés utáni vadászattal az interneten. A találatok, a lehetséges betegségekről minden elképzelést felülmúlnak. Nekünk félőseknek nem akceptálható az ésszerű magyarázat, ismerősök
A kedvenc zenéim sorozatból: Crowded House – Dont dream its over!
Fantasztikus zene, nem?
Nürnberg alulról
A helyi újságot a Nürnberger Zeitungot nagyon szeretem. Szinte minden nap akad benne valami fogamravaló. Èlvezem a történeteit, az új és a korabeli fotóit, de ami benne hidegen hagy, az a napjaink politikai, gazdasági történése. Tudom, hogy ez csak struccpolitika, meghogy érint, de akkor se érdekel. Nem érdekelnek a hülye cikkek és még hülyébb statisztikák a gazdaság erősödéséről, a munkanélküliek számának csökkenéséről, amikor a saját bőrömön tapasztalom, hogy nincs munka, az emberek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Virág elvtárs szavait idézem: „én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.” Ìgy van! 🙂 Sokaknak még mindig Németország tűnik az
Az előbbi zenekar újra: STS – Medley 2003
Ùjra bizony, mert jók! Még egy számot szerettem volna mutatni az STS-től, de ez a ?&%!” (csúnya szavak helyett használom) youtube szinte már mindent eltávolított, letiltott …. csak ezt a medleyt találtam, érdemes belenézni. Két nagysikerű számukkal kedződik és pontban a 2, 37 percnél kezdődik az a nóta, amit imádok, amit meg akartam mutatni. Szerintem sokan ismerik, ha máshonnan nem akkor valamilyen sörfesztiválról, ott ez a nóta kötelező. 🙂 Fürstenfeld a szám címe és egy örök darab. Ezt is sokat énekeltük, mert az tudni kell, ha már Fürstenfeldig eljutottunk, akkor már minden rendben. Onnan már csak egy ugrás a határ
Szomszédok
Másnak is van gondja a nem normális szomszédokkal ezt tiszta sor! Már dal is született róla, és ez a nóta az előadójával egyetemben (az osztrák STS) az egyik nagy-nagy kedvencem. A legjobb benne a refrén, amit haj de sokszor mi is (ti is) ordítva énekelhetnénk: Miért nem lehet nekem egy tök normális szomszédom, Èdes istenem ne büntess így engem! :)) Warum krieg i net eienen ganz normalen Nachbarn Mein Gott, straf mich net so! a videó beágyazása le van tiltva, ezért a lejátszáshoz klikkeljetek az alábbi linkre: klikk: Der Nachbar – STS / a szomszéd Itt olvasható a szám eredeti
Szerencse a szerencsétlenségben
A pechszériát felsoroló „sorozatomban” meséltem ugye két férfiről, a két legfontosabb főszereplőről. Egyszer a jujj, de sokszor elszidott és a pokolba kívánt majdnem vevő „Wolfgangról” és szegény, egyre inkább velünk kooperáló „Seppről”, aki a múlt héten az életét vesztette. Namost van ám itt egy érdekes dolog! Wolfgang a vevőjelölt megjelenésével kicsit besűrűsödtek a dolgok, hirtelen vége lett a Pató Pálos ej, ráérünk arra még tempónak. Előtte pedig másként volt. Seppet a betegsége és a kezelések miatt kíméltük, heteket vártunk rá, amíg egy-egy kórházi tartózkodás után újra jelentkezett és megbeszélést hívott össze. Kicsit helybetopi volt az egész. Vártunk, vártunk, reménykedtünk az
„Sepp” útja sajnos végéhez ért
Szegény. Pedig már kikerült az intenzívről is. Ùgy emlékszem júliusban tudta meg, hogy mi a baja. Azt is közölték vele, hogy a betegsége már sajnos elégé előrehaladott állapotban van ……. Közös üzleti terveink kapcsán, itt írtam róla korábban. Kedves, Michael E. ! Nyugodj békében!
A múltkori munkáról
Ezzel még tudom adós vagyok. Van egy cég, amelyik professzionális megoldásokat kíván más cégeknek a pénzügyi adatfeldolgozás, meg outsourcing területén. Apropó, a német gazdaság területén egyre több az angolból átvett kifejezés, ahogy a köznyelv is amerikanizálódik. Szörnyű, sőt szerintem nevetséges, amikor egy „locationban” megrendezésre kerül az „event”, ami nagyon „succes”. Brrrrr. Kérdezem én, hát nincs ezekre megfelelő német kifejezés? 4 éve, a Futball VB alatt kezdődött a „public viewing” bevezetése, hát ezt is az angolból kellett átvenniük. Ehhez hozzátenném a public viewing egyik (vagy talán eredeti? ) jelentését, ami nem más, mint a felravatalozott halottól való utolsó búcsú. Morbid nem?