Embermesék

A múltkori munkáról

Ezzel még tudom adós vagyok. Van egy cég, amelyik professzionális megoldásokat kíván más cégeknek a pénzügyi  adatfeldolgozás, meg outsourcing területén. Apropó, a német gazdaság területén egyre több az angolból átvett kifejezés, ahogy a köznyelv is amerikanizálódik. Szörnyű, sőt szerintem nevetséges, amikor egy “locationban” megrendezésre kerül az “event”, ami nagyon “succes”. Brrrrr. Kérdezem én, hát nincs ezekre megfelelő német kifejezés? 4 éve, a Futball VB alatt kezdődött a “public viewing” bevezetése, hát ezt is az angolból kellett átvenniük. Ehhez hozzátenném a public viewing egyik (vagy talán eredeti? ) jelentését, ami nem más, mint a felravatalozott halottól való utolsó búcsú. Morbid nem?
Egyre több a cégek weboldalán olvasható hasonló kifejezés: Security-Level,  Outsourcing, Inbound,   Datawarehousing, Dokumenten-Flow-Management, ERP-Handling …. némelyiknél tényleg csak egy nagy rejtély a mögöttes tartalom. 
egy kellemes kis munkahely (a képet a wikipédiából ollóztam)
Annyit már tudok, hogy az inbound-ot  és az outboundot (azaz az Outsourcingot) callcenterekben végzik. Az in bejövő hívás (azaz a Callcentert hívják fel), az out pedig kimenő. Az Outsourcingban a legrosszabb dolgozni, mert ott el kell adniuk valamit, vagy meghosszabbítatniuk egy előfizetést, vagy átrángatni az előfizetőt egy másik lóra, vagy időpontot kicsikarni az ügyfélből, amikor a tukmáló manager aztán otthonában meglátogathatja. Mindezt persze sz….ért és hu…..ért. Nők garmada gürcöl ezekben a lélekölő “Callcenterekben” és próbálja meg a hatszázadik hagyjon engem békében válasz elhangzása után is összeszorított foggal nem feladni. Kapnak valamilyen minimumot és a többi kérem provizió! Egy kimenő hívásért kap 85 centet. Ha sikerül időpontot egyeztetnie, már 1,40 EUR. Ha a találkozóból üzlet lesz, akár 4 eurót is megkereshet!! (a számok nem valósak, de valami hasonlóak)
Egyszer 1 hétig volt “szerencsém” egy ilyen Callcenterbe bepillantást nyerni, onnan származnak az információim. Egy német cég nemzetközi partnereivel történő kommunikációra volt szükség többek között magyarul tudó emberkére.  A feladat jó volt, tetszett, kár, hogy csak egy gyors, többet vissza nem térő akció volt. A német cég megbízott egy Callcentert a feladat lebonyolításával, ők meg engem. 😉

Hogy én miért nem tudom folytatni a megkezdett témát, miért keverek-kavarok mindenfelé, egy rejtély? Az előző munkahelyemről kezdtem írni és tessék, kilyukadtam egy Callcenternél! 🙂
Ismét nekifutok. Szóval egy helyi, professzionális adatfeldolgozással (is) foglalkozó cég megbízást kapott az egyik bank ügyfelétől egy kampányra. A bank startolt egy rövid ideig tartó befektetési akcióval. A nagyszámú megbízások feldolgozásához volt szükség népekre, erre a munkára feleltem meg. A munka nehézségét az elvárt piszok gyorsaság, a megbízások állati szigorú ellenőrzése és a hibákkal kapcsolatos teendők sokszínűsége adta. Amivel tele volt a hócipőm az az állandó összevisszaság, hogy voltak olyan napok, amikor szinte az összes megbízás amibe beletenyereltem problémás volt és mindig újabb és újabb helyzetekben találtam magam. Àllandóan kérdeznem kellett, de a teamvezető csaj sokszor nem ért rá, mivel saját magának is adatokat kellett feldolgoznia. Az 1 napos kiképzésünk annyi volt mint halottnak a csók, ugyanis annak alkalmával csak a szabályos, helyesen kitöltött megbízásokat tárgyaltuk. Azt a sokmillió eltérést, amivel aztán találkoztunk adatlapról-adatlapra el se tudtuk képzelni. Az összes bevitt adatnál a maximális pontosságra törekedtem, amiben nem voltam biztos, azt inkább kérdeztem. Vagy kérdeztem volna, de nem volt kit. 🙂 Az egyik srác ezért mondott fel. Azt mondta, neki pont ebből volt elege. Az általános vélemény az volt, hogy túl későn kezdtek el a cégnél rákészülni erre az akcióra, legalább egy héttel korábban meg kellett volna kezdeni az emberek betanítását, illetve azt, hogy további napokat gyakorolhassunk a teszt üzemmódban. A legnehezebb különben a kézírás olvasása volt. Sajnos nem áll rá a szemem a németnyelvű szövegre, nekem minden egyes kézzel leírt nevet ki kellett silabizálnom. A beírt településneveket pedig szinte mindig gugliznom kellett, mert muszáj volt megbizonyosodnom a helyes írásmódjáról. Ne tudjátok meg, hogy mennyi lehetséges hibát rejt mondjuk egy Bad Oeynhausen, meg egy Grevenbroich főleg úgy, hogy egyáltalán nem ismerem!  Talán érthetően fogalmaztam, de ha nem akkor még egy példa. Próbáljátok meg leírni francia, afrika, hopi indián falvak, települések nevét úgy, hogy azt külföldiek kézzel írták fel nektek egy papírra! Nem nyomtatott nagybötűkkel, hanem régies, birodalmi szabadkezes ábrázolással! :)) Nem fog menni, garantálom. Szinte az összes betűnél, újra és újra rá fogtok nézni a szóra és azokat egyenként mormolva írjátok majd egymás után le. Nem a szó egészét fogjátok megjegyezni, mert nem lehet! Nem, mivel nem ismeritek a betűk rendszerét, ti is ahogy én, a magyar nyelvtan szerint gondolkodtok és megpróbáljátok annak szabályai közé besorolni és megjegyezni az idegen szavakat (most nem a nyelvtanra, a hangzásra gondolok), de ez nem működik. Egy Grevenbroichot nem lehet egy olvasás után megjegyezni. Szóval én a kézírásos részen már megcsüngtem, el is voltam keseredve. Számomra tovább tartott egy ilyen adatlap feldolgozása, mint a gyárilag németül bekötött kollégáimnak. Aztán voltak az egyéb nyalánkságok, amikor olyan adatlapokon érkeztek a megbízások, amiket még életemben se láttam. Hogy feldolgozható-e, elfogadható-e, fogalmam se volt, már megint kérdeznem kellett. 
Aztán megtörtént az amire csak apus számított: a pénzintézet csodááálatos, fantasztikus akcióját lefújták a mérsékelt érdeklődés miatt. Apus már a legelején szkeptikus volt, nevetett az ígért százalékon, azt mondta, hogy istenem miért nem küldöd ezeket az embereket inkább hozzám, olyan klasszul befektethetnék a pénzüket a közös vállalkozásunkba, garantáltan jól keresnének vele! Mi ez a nevetséges százalék amit ez a bank ígér, hát kabaré! Szóval ő már az elején azt mondta, hogy ez nem lesz nagy buli. Mit mondjak, igaza volt.
Akció lefújva, emberek hazaengedve, vége az akciónak, nincs több feldolgozandó megbízás, a viszonthallásra hölgyeim és uraim!
Ìgy lett vége ennek a megbízásnak, de ahogy írtam korábban, nem nagyon bánkódtam miatta.

3 thoughts on “A múltkori munkáról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .