Nagy futás volt az igaz, de sikerült! Győrben jártunk. Meséljenek a képek: Ő az én kis Nagymamim, mind a 90 évével, ….. …. akit azok az ünnepélyes percek könnyekig meghatottak. És tessék, a bizonyíték, ott a tévé. Már az én Anyukámnak se kell a falat bámulnia!! Neki is születésnapja volt. Igaz a helyzete, az állapota nem annyira rózsás, de akkor is csoda történt, visszatért az életbe! Alig 2 hónappal ezelőtt, alvó babaként messze járt tőlünk, nem vett részt a tudatosságban. Egyedül nem boldogult se az evéssel, se az ivással, őt látva kétségbe voltam esve … Mostanra kérem az Anyukám
Utazás telekocsival
A hazaútra először autót kerestem az összes lehetséges telekocsis portálon. Reméltem, valahova majd csak beférek, annyival kevesebb lenne az összköltség. Bár ezek a telekocsis utak nem mindig a legjobbak. Többnyire a régi buszos iskolakirándulásokat juttatják az eszembe, amikor vittük a limonádét és a kókadt szendvicseket magunkkal, amikor büdösben, és melegben púposkodtunk összezárva mindahányan. Nem szeretnék igazságtalan lenni, mert ezek a jó kis régi osztálykirándulások a löttyedt parizeres zsömivel, a klasszikus májkrémes konzervvel és a meleg limcsivel teljesen rendben voltak, imádtuk, hiszen nem csak erről szóltak. Meleg volt, délutánra szigorúan ragadt a kezünk a kosztól, a hőségtől és a párától
Sikerült!! (Bár keserű szájízzel. )
A lényeg, hogy az Anyukám már pár napja tévét néz! Ahogy ma az egyik gondozó lánytól (gondozó, hmm, igaz ők ennél sokkal többek, csupa lélek, fantasztikus emberek) hallottam például, hogy ma reggel 6-kor bekapcsolták a tévét. találtak valami dáridószerűt benne, így nótaszóra történt a mosakodás és az átöltözés. Bulinak nevezték, nevettek. A buli még az egyik új szobatárs arcára is mosolyt csalt, holott a néni az egyik felére lebénult. Mégis nevetett. Az ilyen hírek egyszerűen felvillanyoznak. Apró örömök, de legalább léteznek ezek a percek, és nemcsak a szenvedés. El se hiszem, az anyukám már nem fekszik órákon keresztül a semmit
Segítsetek!
Az anyukámat a rendszeres infúziókkal (hála az összes orvosnak, ápolónak, gondozónak) újra felébresztették a Csipkerózsika álmából, drága szivem visszatért a tudatosságba, visszatért közénk, hozzám. Elmondhatatlan érzés ám az, hogy újra tud beszélni, hogy esténként már őt is kérhetem a telefonhoz és nemcsak az állapota után kell érdeklődnön a lányoknál az otthonban. 🙁 Szellemi vetélkedőt sajnos még mindig nem tudna nyerni, ez a hanyatlás a betegség velejárója, de nem érdekel, boldog vagyok. Számomra azzal, ahogy az anyukám rám néz, hogy lát engem, hogy érti, hogy ki vagyok, ahogy azokat a barna, meleg kis szemeit rám emeli, és még arra is képes,
All you need is Löw
Ittenem, de sok félresikerült nótát kellett már végigszenvednem az elmúlt hetekben, amiket a foci-EB lázában hoztak össze zenekarok. A szörnyűtől az iszonyatig, minden megvolt. Az eddigi egyetlen nemhogy tűrhető, de csúcsszuper szám továbbra is Campinóék dala, a Tage wie diese, ahogy már ajánlottam. Nochmal: Die Toten Hosen Aztán az előbb rábukkantam egy újságcikkre, amelyben egy stuttgarti tanárról, név szerint Nikolaus Reiff-ről írnak. A tanár bácsinak a híres Beatles dal, az All you need is love -ról ugrott be, hogy az angol kifejezés „love” és a németek Bundestrainerének a neve: Löw, a kiejtésükben hasonlóak. A „láv” és a „Löv” nincs messze
EB 2012 …végre foci!
Már alig várom a pénteket, akkor kezdődik az őrület. Lengyelország kezd Görögország ellen, aztán az oroszok a csehekkel mérkőznek, szerintem az elején nekem teljesen mindegy lesz ki játszik ki ellen, lényeg, hogy foci! Nézni fogom a meccseket, ki vagyok éhezve. Szombaton este aztán a német válogatotton a sor, nagyon remélem, hogy nem esnek pofira mindjárt az elején. Az EB-vel (német nevén EM) kapcsolatosan akad egy-két vigyorgásra való hír is. Közülük kettőt emelnék ki. Az egyik a német karikaturista Christoph Härringer remek rajza, ami a helyi újságban is megjelent. (A művész oldala: Härringers Spottschau) A képen néhány, az EB-n résztvető nemzet
Falco ismét
Nem elfeledni! Az eredeti nevét se! Johann Hölzel, alias Falco nagy művész volt. Véleményem szerint zenéjével vastagon megelőzte a korát. Egy jó kis „Falcós” szám, ami talán kevésbé ismert. America
A Bayern-Chelsea meccs kapcsán (Bayern fanok inkább ne olvassanak bele!)
Focirajongók biztosan tudják, a többieket meg úgysem érdekli, de azért leírom: a Bajnokok Ligájának döntő meccsét játszotta otthon („Daheim”) a Bayern München a londoni Chelsea ellen. (Az, hogy hogyan sikerült az antifocit játszó Chelseanek eljutni a döntőig az, sokaknak rejtély.) A meccs kb. úgy nézett ki, ahogy előre mindenki gondolta. A Bauerék lefocizták a londoniakat. Csak azt a fránya gólt nem bííírták belőni, ami nélkül meg ugyebár nem lehet meccset nyerni! A Bayern helyett győzött a Chelsea, megablamázs a bajor szupermancsaftnak. A sportgézában megjelent cikkben összefoglalják a fontos információkat én ezzel most nem müttyögnék. Valljuk be, a Bayernt sokan utálják!
Utazom
Rövidre fogom, muszáj, istentelen késő van. Holnap indulok. Szombaton érkezem vissza. Haza? Itthon? Hol van, melyik országban, melyik városban? Ezt már tényleg nem igazán tudom. Anyuciiiii!!! Drágám! Jövök!!! És tényleg, rövidre fogtam. Ez egyszer sikerült.
Foci, foci, foci és Tote Hosen
Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt. Nem is kedvelem őket. Sőt. Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát. A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág