Embermesék

Utazás telekocsival

 
A hazaútra először autót kerestem az összes lehetséges telekocsis portálon. Reméltem, valahova majd csak beférek, annyival kevesebb lenne az összköltség.
Bár ezek a telekocsis utak nem mindig a legjobbak. Többnyire a régi buszos iskolakirándulásokat juttatják az eszembe, amikor vittük a limonádét és a kókadt szendvicseket magunkkal, amikor büdösben, és melegben púposkodtunk összezárva mindahányan. Nem szeretnék igazságtalan lenni,  mert ezek a jó kis régi osztálykirándulások a löttyedt parizeres zsömivel, a klasszikus májkrémes konzervvel és a meleg limcsivel teljesen rendben voltak, imádtuk, hiszen nem csak erről szóltak. Meleg volt, délutánra szigorúan ragadt a kezünk a kosztól, a hőségtől és a párától összeugrott a hajunk, ránktapadt a póló, a gatya, de akkor ez teljesen rendben volt, röhögtünk nagyokat és ordítva énekeltük együtt a nótákat, élveztük a buszozás minden percét. Gyerekként nem vagyunk se kényelmesek, se finnyások. A buli és jókedv mindenek felett. 
A felnőttkort elérve kényelmesedünk. Már vannak, pontosabban lennének elvárások. Már nem szeretem, ha a sontyorodott zsömlét taperászva ragad a kezem és nem ott állunk meg, ahol jól esne, ha a hosszú út mások kénye-kedvéből még hosszabb lesz..
Telekocsis útun pisi csak a benzinkútnál, evés a tankolások alatt, vagy ölben kiterített szalvétáról, lehetőleg nem lélegzik, nem mozog …. 9-en egy kisbuszban, 5-en egy személyautóban (optimálisan, mivel minden helyet el kell adni, kőőő a pénz) 100-ra beállt mutató, mert így tudja tartani a benzinfogyasztást, vagy éppen 200-al tép, mert imád vezetni ….. nem könnyű. 🙂
Van akik ebből ipart csináltak, hetente többször fordulnak. Van olyan, aki 50,-EUR-t kér Győr-Nürnberg távolságra. Olcsónak se nevezném, amikor 32-40 euróért utaztatnak mások. Ráadásul sokszor letérnek az útról, mivel van aki Regensburgban, Passauban, Bécsben kíván be- illetve kiszállni. Ezzel a kitérőkkel aztán nyúlik az út, mint a rétestészta, de neki ezzel az újabb utasokkal  “dől” aztán a lovetta.  A buszok néhánya eleve lassan halad, mert vén romok, illetve tökig van utasokkal és ott az üzemanyagfelhasználás mummusa. És ha ez nem elég, ott van még a zenéjük is. Hangos. Nekik tetszik.
Nem akarom megbántani őket,  nincs rá okom, de hogy is mondjam, nem hiszem, hogy rajtam kivül mindenki örülne annak, ha a szenzációs és fantasztikus James Huntert kellene hallgatnia x-watton  és hosszú kilómétereken keresztül.
Na ja. Ha nem tetszik lehet mással menni mondaná. Persze, hogy lehet, de utólag már könnyű okosnak lenni.
Megfigyeltem, erre a marha nagy optimalizálásra (a lehetséges helyek optimális kihasználására) majd mindenki rákapott. Egy “feketén” vállalkozónál (mert számlát természetesen ő se ad), aki ebből él érthető, de a privátszemélyeknél azért fennakadtam.
Egy korábbi utam tervezésénél belefutottam egy ilyen, “pszichopatába”. A hirdetése alapján 3 hely lenne mellette az ótóban és 14.00 órakor indulnánk. Az induláson kicsit bosszankodtam, mivel gyakorlott utazóként tudom, hogy ilyen későn elindulni iszonyú. 650 km, este 20.00 – 21.00 óra előtt semmiképpen nem érkeznénk meg, köszönöm szépen elment a napom. 2 nap múlva már indulnom is kell vissza, nem kaptam több szabadságot. Mindegy, nincs más autó, megyünk. Foglaltam egy helyet nála.
Pár nappal később kaptam tőle egy üzenetet, hogy az a helyzet a felesége is jön, ezzel öten lennénk !!!! Megpróbálja rávenni anyut, hogy ő is vezessen, így akkor tudunk helyeket cserélni, de az az igazság, hogy a nő nem nagyon szeret vezetni ….. nem is szokott vezetni akkor, amikor idegenek is ülnek az autóban.
Pffff, fasza, ezek szerint apu vezet, anyu tornyosul elöl a kényelmes helyen, nekem pedig további két emberkével kell hátul (egy ráadásul nem is nagy autóban) szorongva púposkodnunk, tényleg megtisztelő, hogy beülhetünk … kezdtem nagyon nem örülni a fejleményeknek. Megnéztem még egyszer a hirdetését. Amit ott láttam megijesztett. A pali kvázi 25 km-es szakaszokra és percnyi pontosságra bontotta le az utat, egy Nürnberg környéki kisvárostól kezve egy régi Jugó országbeli városig. Törtekkel is dolgozott. Jééézusom, ez a pali nem száz! 🙂
Megpróbálkoztam, szerettem volna legalább egy korábbi indulást elérni, de jött a válasza: Az a helyzet, hogy déli 12.00 -kor érkezik meg vonattal egy nagyvárosból ahol hét közben dolgozik, aztán még be kíván menni az irodába, hogy kicsit körülnézzen (!!!), ezért semmiképpen nem tud 14.00 óra előtt elindulni.
Ekkor döntöttem úgy, hogy vele NEM. Ez az ember pszichopata. Miért nem jön haza egy nappal korábban este a vonatával, mi a szart akar tapogatni az irodában az elutazása előtti percekben, miért nem akar időben elindulni? Hogy fog beféri annak a falatnyi autónak a csomagtartójába a táskám, öt ember poggyásza, mi lesz ebből te jó ég? 
Áh, hagyjuk, döntöttem. Lemondtam.
Az utat 1 nappal eltoltam. Sikerült egy magyar srác autójában helyet kapni, aranyos volt kedves, de sajnos ment a helyoptimalizáció keményen. Nürnbergben épp kiszállt egy fiú, akinek a helyére becsüccsentem. Regensburgot ő se hagyta ki :-), keményen bementünk a pályaudvarig, ott kívánt kiszállni egy másik. Bécsben aztán ismét be kellett menni a III. kerületbe, ott szállt ki egy utas, illetve várnunk kellett 2 hátizsákos német turistára, akik Budapestig utaztak. De ő legalább nem kért sokat. 30-35 eurót. A cserélődő utasokkal és a befolyó pénzzel aztán a visszaútját is biztosította. Hibának találtam nála azt, hogy előre nem tájékoztatott minket arról, hogy meg kíván állni enni egy Rosenbergerben (autópálya melletti étterem). Ha tudom, akkor én is úgy készülök.
A történet legelején ugye azt írtam, hogy a jövő heti utamra szerettem volna autót találni. (itt is voltak ám pszichopaták, akik a “július 6-án szeretnék Győrbe utazni” hirdetésemre felkínálták a fantasztikus lehetőséget, junius 28-án elmehetnék velük Győrig …persze csak ha érdekel … :-)) )
Mivel nekem szállást is kell Győrben intéznem, így sokáig nem tökölhetek, biztosra kell mennem. Beláttam, nem fogok autót találni, saját kocsival kell mennem. Persze, hogy kényelmesebb, de így több lesz az utiköltség és mivel egyedül nem merek elindulni, a páromnak is jönnie kell, ez pedig a szálloda- és papizás költségeit erőteljesen megnyomja.
Gondoltam én is csinálok bizniszt belőle, felkínálom magunkat a telekocsin. Éppen be akartam írni a mitfahrgel…. meg az oszkárra …, amikor apusnak hirtelen világos lett, mit is tervezek. Egyből lefújta. Azt hitte viccelek azzal, hogy valakit még viszünk. 🙂 
– “Hova akarsz valakit magaddal vinni? Hogyan? Az autónkban, ami az utazásaink során mindig tele van, táskákkal, cucokkal, mégis hova férne be valaki? Maximum egy plüssállat. Nem, nem viszünk senkit se magunkkal! Ha már X száz euróba kerül amúgy is az egész út, akkor nehogy már az a 30,-EUR számítson, annyit nem ér meg.”
Igaza van. Mi soha senkit nem viszünk, nekünk, velünk tényleg semmi értelme. Először is, mindig megállunk enni valamelyik törzshelyünkön, aztán kávét inni valamelyik Rosenbergben, vagy Landzeitban (ahol ha éppen úgy adódik elbeszélgetünk magunkban, vagy másokkal 😉 ), aztán ha újra pisi lesz, akkor megint lemegyünk az autópályáról ….. és esetleg eszünkbe jut, hogy Neusiedel am See-ben milyen issssteni a Steckerlfisch, akkor ott is megállunk. Ha már lementünk, akkor csak-csak bemegyünk egy Billába, vagy Sparba bevásárolni …… Sooßban benézünk a Heurigerbe és felvesszük az előzőleg megrendelt két láda fantasztikus bort és ehhez a szabadsághoz mi ragaszkodunk. Természetesen nem ezt játszuk végig minden alkalommal, kicsit túloztam. De ebéd (és nem pisivel együtt 20 perc alatt letolt falat) valamint egy kávépause mindig, kötelezően a programunk.
Én személy szerint szivesen vinnék valakit (max. 2 föt), de többet soha! Ùgy tartom, hogy az utasnak és a cókmókjának is legyen kényelmes helye, ne kelljen koszos helyre beülnie, ne fújjanak füstöt az orcájába, érezze, hogy egyenértékű utas, de könyörgöm ne rohanjunk. Időt ne azzal veszítsünk, hogy utasokért kanyargunk ide-oda, hanem azzal ami nekünk jó. 
A mi társaságunk a hama-hama célbaérni akaró utasoknak és azoknak, akik egy fillért se kívánnak kiadni az út során felmerülő extrákra (saját papijukat, italukat hozzák magukkal) nem valók. A páromnak meg egyáltalán nem.
Azt hiszem nekem se….
Jobb ha maradok utas.
Persze ha találok majd autót. 🙂
A stációink képekben
Ebéd
Kávé
Grillezett makréla
Heuriger

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .