Embermesék

Majdnem állás

Tudom, hogy a James Hunter koncertről és a St.Pölten-i útról kéne már elvileg beszámolnom, de én másként vagyok bekötve. Nekem mindenhez ihlet kell. Jelenleg pedig újra a munkakeresés a sláger, azzal van tele a fejem.

kép: Dieter Schütz/pixelio.de

Hónapokkal ezelőtt számoltam be a munkaközvetítőkről és a velük kapcsolatos új hobbimról, a reklámtoll gyűjtéséről. Mivel későn eszméltem így csak sajnos öt darabbal dicsekedhetek. 🙂 

Szintén hónapokkal ezelőtt történt, hogy majdnem sikerült egy állást találnom. Az egyik kedves nürnbergi ismerősöm kérte mondjam már el, hogy mitől nem jött össze ez a “majdnem állás”? Hát ezzel aztán ötletet adott, úgy gondoltam a történetet megosztom itt is mindenkivel. 🙂


A majdnem állásról
A majdnem állásnak mindig egy baja van: az, hogy legalább tizedmagammal jelentkezem rá. Még a leghülyébb állásra is vannak nálam még hülyébbek, akik jobban megfelelnek. 🙂
A szóban forgó lehetőség csak egy pár hónapos projektmunka lett volna. A feladat: csak és kizárólag adatrögzítés, illetve a már meglévő adatbank ellenőrzése. Hát gondolhatjátok, hogy nem kell hozzá Harward. 🙂 Rádásul nem is Nürnbergben, hanem a világ végén, méltán reménykedtem abban, hogy nem fogják túl sokan megpályázni az állást.
Természetesen első körben a Zeitarbeit-nél vizsgáztattak, és boldogan közölték, hogy elsőrangúan megfelelek erre a posztra! (kicsit jó volt, mert dícsértek, másrészt marha ciki volt, hogy egy adatrögzítésre megfelelnék ….. )
Mindegy, a cél a munkavégzés, és ebbe az adatrögzítés (mivel már végeztem ilyet) bőven belefér. Egy biztos, akármilyen “trottel” munkának is hallatszik, német nyelvtudás nélkül még beleszagolni se lehetne. 
A megbeszélt termin előtti napokon az autónk természetesen furán köhögött. Ùgy döntött nem tölt. (Általában mindig nagyon jókor jönnek a hasonló műszaki problémák …. ) Irány egy autószerelő, aki kézrátétellel megállapította az akkumulátor éveinek elmúlását. Csak néztünk, mivel az aksi még egy éves se volt. 🙁 Erre aztán hozzátette, hogy akkor sajnos előfordulhat az is, hogy a Lichtmaschine (akkor nem tudtam mi a fene lehet, de nem telt bele egy nap és sajnos megtanultam magyarul is: a generátor ) a bűnös. Ès az húzós. 500,-EUR körüli szervízköltséggel kell számolnunk. 
Mi persze ilyen összegekkel nem számolunk, szóba se jöhet!
…. másnapig.
Amikor is a vadi új akkumulátor kezdett lemerülni és nem töltött rendesen. 😉 Szerelő. 
Sajnos a Lichtmaschine. Hogy én ezt mennyire utálom …. 🙁
Az állásinterjúra pedig ki kellett valahogy jutnom. Az Öffikkel (öffentiche Verkehrsmittel = tömegközlekedés) lehetetlen. Ha velük mennék, vagy 2 órával korábban ott lennék, vagy 2 órával későbben. Odafelé a buszok, a HÈV, a repülő 🙂 a reggeli tisztességes munkakezdésre vannak összehangolva, nem a későn kelők délelőtti kényekedvére. Azaz, szükség volt egy autóra, mivel a sajátunk a szervízben éppen a szívműtétjén esett át.
Általában a szervízek rendelkeznek kölcsönautókkal, amiket a szervízelés ideje alatt igénybe lehet venni. Itt is volt kettő. De mind a kettő már foglalt.
Egy jó barátnőm apukája hívott fel telefonon és felajánlotta az autóját. Nagy szerencsém volt. Egy férfi, aki az imádott autóját kölcsönadja?!? Persze azt hozzátette, hogy csak a párom  vezetheti, mert …. áh, mondtam neki hagyjuk, ezen nem fogok megsértődni. 🙂 Próbálta menteni a szituációt és hozzátette, hogy azért gondolja, mert az autója autómata váltós és azzal nem tud mindenki bánni. Nem bírtam ki, elárultam neki, hogy a saját autónk is autómata váltós, valamint éveken keresztül vezettem két autót felváltva. Egy sima kuplungosat és egy automatát. De semmi gond, értem az aggodalmát! 🙂 A nők nem tudnak vezetni! :))

Eljött a Nagy Nap. Az állásinterjú napja. Izgatottan ültem a kölcsönkocsiban, úgy éreztem most végre sikerülni fog! Kiértünk a tett színhelyére. 
Bementem. Bemutatkozás, beszélgetés, kérdések, válaszok. Vége.
Szimpatikus volt a főnök is. Nagyon közvetlen, emberi. 
Azt mondták tetszettem nagyon, majd szólnak. 
Kifelé menet egy nagyon “assozi” (asszociál kinézésre is és szagra is:) ) hölgy haladt el mellettem, aki halk köszönésemet észrevételre se méltatva sodort el az útjából. Èrtem ezt szó szerint, a termetével továbbpeckelt. Bár örömmel töltött el, hogy nem ő volt a soványabb. 🙂
Elgondolkodtam rajta. Micsoda önbizalom, és rémes szag! Szegény, biztos, hogy semmi esélye ….

Valahogy meg voltam győződve arról, hogy itt nem veszthetek semmit, bőven meg fogok felelni. Délután aztán már nézegettem az öffis (közlekedési) kapcsolatokat, mikor, hogyan tudok oda és visszajutni …  és nagyon vártam a hívásukat, ami meg is érkezett. Felhívtak azzal, hogy mennyire “szeretnek” 🙂 és milyen igennagyon szimpatikus voltam és talán a munkára túlképzett és köszönik azt a szót, hogy Öffis, egyszerüen odavannak töle meg vissza, a Herr Projektvezetö úr azon a napon kivétel nélkül, minden újabb pályázónak feltette a kérdést, az immáron (tölem tanult) új szóval, hogy: és mivel jött? Autóval, vagy az öffikkel? :))) De …… sajnos-sajnos, volt 2 hölgy a pályázók között, akik az elmúlt 3 évben (ha nem az egész életükben) csak és kizárólag adatot rögzítettek, a tapasztalat nagyon sokat jelent …. khmmm.
Bumm. Szájlegörbül, de egy pillanattal a bőgés előtt érkezett a felmentő gondolat: úgyis csak 3 hónapos munka lett volna! Ráadásul künnnnn a pecsában (ahogy itt mondják: Arsch der Welt, szóval a világ seggében, a világ végén) napi 3 órás buszozással, metrózással, hévezéssel, nem vesztettél semmit!
De őszinte leszek, kezdtem lassan tényleg elveszteni a kedvemet, úgy éreztem úgyse fognak engem felvenni seháse. :(( Ha utcaseprésre jelentkeznék, oda se vennének fel, mert nincs benne gyakorlatom! 🙂
……kis szünet, hiszen a fenti történet óta eltelt pár hónap, szóval folytatnám: azóta azért már sikerrel jártam. Van egy félig helyem. Nem teljes, de szerencsére semmiképpen majdnem. 🙂 Na, ez meg mi lehet, igaz? 🙂 El fogom mesélni!

De most kérek szépen szorítást! Ma 15.20-kor ismét egy testközeli állásinterjún veszek részt, nagyon szeretném, ha sikerülne! Ha felvesznek, akkor ott is lenne egy részmunkaidős helyem + a félig helyem és máris jól vagyok! 🙂

2 thoughts on “Majdnem állás

  1. Na akkó a bő egy óra múlva esedékes terminushoz mennek a ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

  2. Köszi szépen!! 🙂
    Megvolt, az eredményröl majd a napokban értesítenek. Hááát nem tudom …. a következö bejegyzésben megírom! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .