Embermesék

Egy kis Zusage és sok, sok, sok kis Absage

Aki tud németül az már most érti a címet, aki nem az figyuljon, mindjárt kiderül! Részlet egy a múlt pénteken dilután részemre megküldött emailből:

„Sehr geehrte Frau Èn,

vielen Dank für Ihre Bewerbung und das nette Vorstellungsgespräch vom 05. April 2011. Leider müssen wir Ihnen mitteilen, dass wir uns für einen anderen Bewerber entschieden haben und Ihnen somit keinen positiven Bescheid geben können.
Wir bitten Sie, diese Absage nicht persönlich zu werten und wünschen Ihnen für Ihre berufliche und persönliche Zukunft alles Gute.
Mit freundlichen Grüßen

Illetékes Józsi „

Az írás fontosabb elemei:
vielen Dank = nem fordítom, mindenki tudja 🙂
Vorstellungsgespräch = állásinterjú
leider = sajnos

Egy újabb emailt kaptam, figyelem!
„Sehr geehrte Frau Már megint Èn ,
für Ihre Bewerbung bedanken wir uns herzlich. Uns ist es nicht leicht gefallen, unter der Vielzahl der Bewerber einen geeigneten Kandidaten für unser Unternehmen auszuwählen.
Leider müssen wir Ihnen mitteilen, dass Sie nicht in die engere Auswahl kommen.
Für Ihren weiteren Berufsweg wünschen wir Ihnen alles Gute.
Mit freundlichen Grüßen ……. „
A szöveget nem fordítom, érthető a nyelvet nem beszélők számára is, hiszen előfordul benne a kulcsszó, a leider.;)
Szóval így néznek ki ezek az „abzágék”, az elutasítások. Bebeee, ebből nekem van sok-sok-sok- …….. jól érzem?! Valamiért nem vagytok rám irigyek! Node, ahogy a címben finoman utaltam rá, van azért egy kicsike „cúzágém” is. Zusage ritka mint a fehér holló, főleg az én koromban, az én szakmámban az ostblockos származásommal. De mégis! Az újságban találtam rá az álláshírdetésre. Mivel nem kimondottan a végzettségemet célozta meg, nem is mertem elküldeni a jelentkezésemet, inkább csak telefonon érdeklődtem. 
– Hááát, nem jó sajnos, kimondottan olyanokra számítunk, akik egyetemi végzettséggel rendelkeznek, ez fontos, de…. mégiscsak, tudja mit? Küldje el nekünk a pályázatát!
Rá egy napra csengett a telefonom, mehettem az állásinterjúra. A főnökasszony nem titkolta, rengeteg pályázat érkezett, sok alkalmas jelentkezővel, majd értesít. Pár nappal később újra ott ültem az irodájában és megbeszéltük a hogyan továbbot. 
Engem választott. 
Yeeeeessss!!! :)))
Ès mitől majdnem állás? Attól, hogy nem napi 8 órás, mégcsak nem is részidős, egyelőre csak pár órás hetente. Mivel a projektek most indulnak, nem tudni mi lesz belőlük. Ha beválnak, akkor fellendülés és sok munka, nekem „rendes”, nagylányos állás, sőt, haszonrészesedés, ha nem válnak be, a’viszontlátás. Szóval lutri még az egész. Van is munkám, meg nincs is. Pontosabban nem tudni meddig lesz. De vegyük ismét azt a jó kis agykontrollt és kergessük el a felhőket! Tehát?? Egyre jobban!!! Hát nem megint belebeszélt egy másik hang?!?!? Azt mondta, kettőre meg rosszabbul! 🙂
Hogy lesz tovább majd meglátjuk, ahogy a frankok mondják: schau mer mal! (ejtsd kis helyesen, magyarosan:  schaumomól!  🙂 )
kép: Markus Hein /pixelio.de

A múltheti állásinterjúról „mindjárt” mesélek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .