Embermesék

Az angyalok magányosak

A Fürtikémen merengtem. Nem hagy nyugodni, miért is lett neki ez a sorsa, mit keres ő ott, ahol van? Három felnőtt gyerekkel, 4 unokával …. egy keményen és a szájat néha összeszorítani muszájos, végigdolgozott élet végén, egy gondozóotthon lakója…
Ráadásul kissé el is hagyva. Pedig csak szeretni kéne őt, viszontszeretni. Ahogy ő tette hosszú éveken keresztül másokkal. Adott mindig. Most jól esne neki is, ha valamit kaphatna. Nem pénzt. Szeretetet.
A Fürtikém távol az igazi otthonától, ahova pedig folyamatosan visszavágyna. Szeretnék csodát tenni, hazavinni, felfogadni valakit mellé, de egyedül nem tudom megoldani.
Nem vagyok krőzus. És rettenetesen messze vagyok tőle.
Haza már nem mehetek, nekem ott nincs jövőm, nincs munkám.
Pedig szar dolog, hogy csak rám nehezedik a megoldás kínja. Nincs aki segítsen. Nem is akarnak. Nem is látogatják. Nincs pénzük, idejük ….
A rengeteg szétosztott szeretete után ……. 
De engem a hülye kifogásaikkal nem etetnek meg. Átlátok rajtuk, mert sajnos eléggé átlátszóak. 
Azt is tudom, hogy jön még kutyára teherautó.
Visszakapják az élettől. 
Mind.
Fürtikém, mint a többi angyal magányos. 
És az angyalok magányosan repülnek.
Erről énekel Christina Stürmer is, szeretem ezt a számát.
Fürtikém jut róla az eszembe.
Meg az Anyu.
Ő is egyedül repül.
Drága angyalkáim …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .