A lehető legnagyobb hibát követtem el. Meghunyászkodtam egy olyan embernek, aki erre érdemtelen volt. Ráadásul tisztára olyan érzésem volt, mintha még valaki lenne bennem (egy másik entitás) és ez a valaki állandóan lenyomna az akaratával. Mit is akarok mondani? Bizonyos szitukban tudtam jól, mit nem lenne szabad mondani, illetve tenni, de ez a gonosz valaki, vagy valami daffke kimondatta, ill. megcsináltatta velem. 🙂Például: Schatzi tök hülye volt az internethez, azt, hogy esetleg egy telefonszám után lehet keresni egy adatbázisban, ez a kósza agyában meg se fordult. Amikor pedig egy érdeklődőtől csak egy név és telefonszám állt a rendelkezésére, akkor azon
Szerző: Andrea
Technikai szünet … Schatzi mesélés közben
Egyszerűen nem volt kedvem és erőm tovább folytatni a történetet Schatziról és a rólam. Végtelen szomorúság és depresszió uralkodott el rajtam, aminek köszönhetően 3 napja el se hagytam a lakást. Nem volt erőm. :((( 3-in Weckla (így hívják a képen látható macinkat) velem együtt szomorkodott: Aztán amikor már elviselhetetlen volt a szomorúság, szólt a haverjának Scratinak: Kisvártatva megérkezett Hein Blöd (HSV Hamburg szurkoló 🙂 ) is! Ekkorra elszállt a szomorúságom, hiszen ahogy ezek így hárman kinéznek! :)))
Mielőtt folytatnám a Schatzis történetet …
Régen volt már itt zene, ez pedig súlyos hiba, hiszen zene nélkül élni nem lehet! Ezért most egy régi kedvencem az 50-es (még szép!!) évekből: Wade Flemons – I’ll Come Runnin’
Schätzchen III.
Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! 🙂 Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?– Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! – válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett
Schätzchen II.
Nem is tudom hol folytassam? Azt hiszem jobb lesz, ha előlről kezdem. Az előzmények nélkül nehéz lesz életszerűvé és érthetővé tennem.Kezdem akkor az elején:Àllatira örültem, hogy sikerült, az egyik pályázatom célba ért, hiszen felhívtak a cégtől. Egy nővel beszéltem, azt mondta tetszett neki az életrajzom és szeretne személyesen is megismerni. Az ilyen személyes találkozást itt úgy hívják Vorstellungsgespräch, azaz bemutatkozó beszélgetés. Otthon (magyarul?!?! :))) ez az interjú. Márpedig, ha valakit ilyen Vorstel…..-re hívnak, az már nagyon klassz – ismerve az itteni munkanélküli rátát és a reális esélyeket a hasonló munkakörökben. A megbeszélt időre pontosan érkeztem, remegett a térdem, rettenetesen izgultam.
Mit eszünk a meccs alatt?
A meccs alatt kérem semmit! Ki se lehetne bírni az izgalmak miatt. Hogy nézne ki, ha pont egy falat rizs bekapásával lennék elfoglalva, mialatt valami nagy dolog történik a pályán?!?! 🙂 A meccs előtt intézzük a falatot, általában ez a menünk:Nyusz vagy Saganakizik, vagy Currywurstot eszeget. A képen a rántott juhsajt személyesen: Apus gyomorilag jobban terhelhető, az étvágya is derekas, valamint előrelátó módon nem bíz semmit se a véletlenre. Abból indul ki, hogy elképzelhető, hogy a meccstől elmegy az étvágy, ezért előtte jól kell lakni! 🙂 Egy komplett grilltányért tesz általában magáévá, olyat mint itt a képen: Hoppá, majdnem elfelejtettem,
Egy seggel két lovat megülni ..
nehéz. Főleg nekem, aki nem tud lovagolni. Az elképzeléseimmel szögesen ellenkezően, sajnos fáradok. Igaz már jobban bírom a rőzsehordást mint az első 2 hétben, de be kell látnom, hogy igazuk volt azoknak, akik felszisszentek amikor meghallották, hogy 2 helyen dolgozok. Èrdekes módon, már a mekisék (márhogy a Mac PC-sék) távolsága miatt is sajnálgattak. 40 percig tart az út itthonról az irodáig, (ha rossz villamosra szállok, kicsit tovább 🙂 ) de nem tudom, egy ekkora városban szerintem elmegy. Na jó, bevallom, utálom én is ezt az utazgatást, de sajnos egyelőre meg kell tartanom azt az állást is. Mi van nem tetszik???
Először is a legfontosabb: győzött a Club!!! :))
Tuti nem ilyesmi hírekre számítotok, de ezt most muszáj közreadnom! 🙂 A nürnbergi futtbalcsapat az 1FCN, a Clubb. (fränkischül: Glubb) A Clubb szurkolói pedig a „Clubbererek”. Hát én is egy Clubberer vagyok. Na ja, szolid változatban, de teljes mellszélességgel. Ez a csapat nem semmi. A német focitörténelemben a rekord Absteiger/Aufteiger, szóval az itteni Bundesliga 1 és Bundesliga 2 között szambázó csapat. Mióta „Clubberer” vagyok ;), már izgultam végig tétmeccset aminek a vége nem happy enddel végzödött, hanem egy szomorú ténnyel: na isten hozott 1FCN a második ligában. Izgultam végig második ligás meccseket, örültem a „Nie mehr 2.Liga!!” (azaz soha többé
A mai nóta: Bob Dylan – Thunder on the mountain
Hangosra tekerni a hangszórókat! Felállni, let´s dance! 🙂 Imádom ezt a számot. (is) Csúcsok csúcsa! Mivel hogy Mountain. :)) Jobb videót sajnos nem találtam róla, úgy értem ahol a „sound” ugyanilyen jó.
A gólya nem hoz több gyereket
Az előbbi történetemből adódik, hogy akkor szegény gólyának dolga már nem nagyon lesz. Az a gyerek, aki eddig még nem kérdezte, hogyan lesz a kisbaba, az már nem is fogja, mert 10 évesen már megtanulta. A gólyás mesének annyi. Tényleg, mennyire fura, hogy 2 héttel ezelőttig még szinta dugdosta az ember azokkal a bizonyos napokkal kapcsolatos cuccokat, megelőzve a kényelmetlen kérdésekre adandó válaszokat, mint pl. Anyu, ezek meg micsodák, mire valók?, most meg szinte megkönnyebbülve elmagyarázhatjuk a gyereknek, hogy hát látod, ezek pont arra vannak! Megszünt egy rejtély. De kérdezem, mi a fenének kell ezt egy 10 éves fiúnak tudnia??