Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. 🙂 Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett. Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket! A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál? – A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy? – Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána? – Jaj, hát persze,
Szerző: Andrea
Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai
A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk gyorsan: 4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :)) Nem tudom az endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy „Grüß
Gréti a Stasi Knecht
Itt van újra Grétike, a szomszédok gyöngye, már meséltem róla. Istenem de szeretnék egy olyan igazi, magyaros szomszéd nénit, akikből Győrben nagyon sokat ismertem! Itt Nürnbergben sajnos nem jutott nekem szomszéd néni, csak szomszéd nő. Ilyen Gréti is. Hogy miért haragszom rá ennyire? A rosszindulata miatt. Ha nem is félek, de azért tartok tőle. Az ideköltözésünk idején még örömmel vettem a társaságát, de ezek a találkozók általában rosszul sültek el. Nem, nincs itt kérem összejárkálás, csak a közös használatú szárítóban futottunk össze jó néhányszor. Èn balga persze az összes feltett kérdését őszintén megválaszoltam, naívan bízva a Frau Nachbarin valós érdeklődésében
„Hausi” azaz a házifeladat
Huu, az elöbbiért a kisfiam biztosan le fog cseszni, hogy anyuuuu, ezt most miért kellett neked elmesélni?! Teljesen igaza van, de nekem is, hiszen ezek a kis elszólások annyira jópofák, kár lenne értük! Hogy jóvátegyem a hibám, mutatok valamit. Az elmúlt 1 hónapban a kisfiam készíthette az egész osztály számára az u.n. Arbeitsblatt-okat, azaz munkalapokat. Mivel jó német szokáshoz híven már az első osztálytól kezdve rövidítenek, ezek az AB-k. A tanárnő megadja a témát a fiamnak, aki nekiáll és az itthoni gépén elkészíti ezeket az AB-at. Volt már feladat a középkor, aztán a középkori Nürnberg. 1 óra alatt készen van
Gyerekszáj
Tej nélkül nem lehet élni! Reggelire 1 litert megiszunk ketten a kisfiammal. Tegnap hiba csúszott a logisztikába, elfelejtettünk tejet venni. Pffff, most mi lesz? Szólok neki: – André baj van, reggelre nem lesz tej! – Kein Problem, majd iszunk kakaót! :))))
Gretl a Blitzgneißer
Már olyan régen nem meséltem a szomszédokról! Egyrészt tényleg igyekszem kerülni őket, másrészt a legutolsó találkozások alkalmával csak felhúztam magam, azokról nem volt kedvem írni. Itt van újra a mi kis Hexénk (boszink) a Gréti. Azt hiszem ő a szomszédok gyöngye a klasszikus „hülye szomszéd” kategóriában. 🙂 De előtte el kell, hogy mondjam mit jelent a Blitzgneißer. Ez egy tipikus bécsi kifejezés, szóval wienerisch. A dolgokat hama megértő, az összefüggéseket pitty-puttyra átlátó emberekre használják. Ès Gréti (akit wienerischül Grétl-nek hívnak) pedig az! 🙂 Err hogyan jöttem rá? Elmondom. A házunkba költözött egy pár egy 6 éves kisfiúval. Az anya karcsú,
A kisfiam szeptembertől gimnazista!!!
Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci
Tele van a hócipellőm
Semmi se alakult úgy ahogy szeretném, sőt! 🙁Egy régi kedves ismerős azt írta nekem, hogy a blogom alapján deppinek tűnök, kár. Kedves Laci, ez az üzenet zavart egy kicsit, de megértelek, ha a sok jajongásom számodra így jött le.Depressziós nem vagyok, csak végtelenül elkeseredett. Válaszolni akartam neked, de nem tudtam mit írjak. Mentegetőzzek, vagy magyarázkodjak, ne adj isten meséljek? :)))Persze a hülyeség újra győzött: azon vigyorogtam akkor lennék igazán „Pflegefall” :), azaz akkor szorulnék orvosi szakellátásra, ha ez a sok-sok szar ami velem történik még egy kicsit se rontana a kedvemen! 🙂Látjátok, a foci VB például kimondottan jót tett nekem,
Übertrittszeugnis
Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő
A gyerek és az internet
Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni. Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve „csak” 3-szor szerepel 🙂 ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja