Ugye arról már meséltem, hogy semmiben sincs szerencsém. De szó szerint. Legyen az akár munkakeresés, vagy szívószál az üdítőhöz. Az enyémnek mind a két fele zárva, az 1 db gyártási hibást én húzom ki a kupacból, nem más. 🙂 A szerencsétlenség, pechszéria tartós, sajnos a dög jól érzi magát velem, sőt, velünk. A párommal együtt nyűjjük a cipőt, igaz rá a hétköznapi „melléütések” nem jellemzőek, ő már nagyban csinálja. 🙂 Az autózástól is kezdek lassan félni, velem mindig történik valami. Már-már vicces a rendszeresség, de tényleg, ha én vezetek, akkor valamilyen veszélyhelyzet mindig adódik. A több sávból történő kanyarodásnál már
Szerző: Andrea
Rontás
Időközben rájöttem, hogy a vudu, vagy voodoo mégsem az én sportom, ugyanis nem másnak akarok rosszat, hanem magamnak jót! 🙂 De másnak még jól jöhet egy kis feketemágia, ezért egy információt megosztok veletek. Az alábbi képeken szereplő praktikus kis vudu-babák darabja csak 6,95 dollár, a Baron Bob-nál kaphatóak. Csak nevet kell adni nekik és már mehet is a vudu! :)))) Szegény fehérke olyan szomorú a képen ….. kép innen: www.baronbob.com
Gonosz szellem ingyenesen elvihető!
valódi boszorkányok lakta ház / aboutpixel.de / © Gerd Gropp/ Nem tudom mi a helyes kifejezés: elátkozva, vagy megátkozva? Gondolom attól függ, hogy örökre szól, vagy csak egy bizonyos időre? Már kezdem hinni, hogy az én büntetésem örökre szól, ugyanis nem múlik. 7-8 éve kísért egy szerencsétlenséget hozó ártó szellem akit már kezdek nagyon unni, így mielőtt túlzottan megszokna nálam, felajánlom inkább szíves elvitelre! A cucc ingyenes! Igaz használt, de garantáltan működik és rendkivűl rosszindulatú. Kimondottan ideális nagy gonoszságokhoz, de persze apróbb betartásokhoz, kellemetlenségek előidézésében is tökéletes, nagyon magas hatásfokkal dolgozik. Kezdem fontolgatni az ördögűzést, címeket kérek,
Kezdők a konyhában – kelesszünk az élesztővel!
Nem vagyok irígy, szívesen megosztom másokkal a konyhában való tartózkodásaim alatt összeszedegetett tapasztalataimat. Nem sok az igaz, de van köztük hasznos is. Az észosztásnál a hozzám hasonló kezdőknek szeretnék segíteni, mivel nekik még nem tűnik fel a bénaságom. Először is tisztázzuk, ki a kezdő, illetve meddig az? A kezdő a saját definícióm szerint az a személy, aki korábban a Mama-Hotel szerencsés lakójaként élvezte anyu/apu/nagyi házikosztját és most hirtelen ott találja magát egyes-egyedül a lakása/albérlete konyhájában azzal az eltökélt szándékkal, hogy aztán mostantól ő főzni fog. A receptek, az akarat a helyén, a tanácstalanság is orvosolható, de nincs a közelben senki
Muszáj lefogyni!
Nem mindenkinek adatik meg az a testi metamorfózis, amiben nekem az eddigi életem során már részem volt. Nem az öregedésre, dehogy! A kilókra gondolok! 🙂 A legutolsó, a jelenlegi állomást szívesen elfelejteném, kihagynám a sorból. Gyerekként még sovány gebécske, huszonvalahányig vékonyka, aztán egészen 33 éves koromig teljesen normális volt az alakom. Istenem, 25 évesen 68 cm-es derékbőséggel, angyali nyugalommal gusztálhattam a rucikat a butikokban. Mini, passzentos, kivágott, bevágós :), tényleg jöhetett minden. Csak a magasságom miatt kellett 38-as méretet választanom, különben „szélességben” jó volt a 36-os méret, azt valahogy soha nem töltöttem ki. 🙂 Persze soványkán, jó alakúan, kit érdekel
Néha főzök én is
A magyar és a frank konyhát összekötő igencsak vékony pallón egyensúlyozva, újra és újra megpróbálkozom a lehetetlennel, olyat főzni, amit mind a ketten megeszünk. Megfigyeltem, azok a falatok sikerülnek a legjobban, amiknek az elkészítése előtt már nem érdekel semmi, tojok a kinek mi ízlikre, ezt én most megpróbálom megfőzni és slussz! 🙂 Na így történt ez 2 napja is. Karfiolra támadt kedvem. Nem azért mert annyira szeretem, hanem azért, mert már régen nem ettem és néha elkap a lelkiismeret, túl kevés a zöldség, az egészséges falat amit megeszünk. Ilyenkor aztán nagyon hamar tenni kívánok az ügy érdekében. Most a karfiol
Nesze nekem Halloween!
Michaela Rupprecht / pixelio.de Èvek óta utálom ezt a napot. Nem mások örömét irigylem, a saját nyugalmunkat féltem, ugyanis nehéz előle elbújni. Résztvenni nem kívánok benne, mert nem érdekel, nem találom értelmét. Meghagynám a keltáknak és az amiknak, ott ezt értékelik. Nekem had ne kelljen. A happy halloweenes üdvözletektől, meg az ilyen hülye kérdésektől, hogy „hogy ünnepled idén a halloweent?” a falramászok. Miért ünnepelném? Ez egy ünnep talán? Nee. Tessékengembékénhagyni! A gyerekem (ahogy a többi is a korosztályából) az elmúlt 2-3 évben lelkesen várta ezeket a napokat, nem értem el nála semmit se a folyamatos morgásommal, és a halloween ellen
Èn és a gasztroblog! :)
Ha-ha-ha, én tényleg ahhoz az embercsoporthoz tartozom, amelyik a kedve és lelkesedése ellenére teljesen befuccsol a konyhában. Eleinte a lelkes, majd én megmutatom időszakomban fogtam a kottát (receptek) és szigorúan a leírás szerint haladtam pontról-pontra. Azt hittem, ha kellőképpen figyelmes vagyok és betartom az összes utasítást, sikerülni fog! A fenét! Valamin mindig elúsztam. Emlékszem, az elején még azon is dühöngtem, hogy micsoda szemtelenség olyan receptet megjelentetni, amelyikben ilyeneket írnak: ízlés szerint sózni, meg fűszerezni! Hát pont ez az! Ki a fene tudja az elején, hogy egyáltalán mi az a mennyiség ami ezekbők az ételízesítőkből szükséges? Gramm, vagy deka? :)) Na
Még mindig nem …
….nem megy az írás, még nem. Ez a 3. hét amit még mindig tökéletes izgalomban és össze-visszaságban töltök. A munka NEHÈZ, mert sokrétű, szinte minden nap újabb esetekkel találkozom, állandóan kérdezek, jegyzetelek, próbálom megjegyezni a kódszámokat, a tennivalókat, miközben az izgalomtól, nehogy elcsesszek valamit és a koncentrációtól teljesen kimerültek a telepeim. A legnagyobb „Scheiße” (bocsánat) az a műszakozás. Az egész nap a halaké. Reggel wake up 3/4 7-kor, mert a Kismucit látnom kell!!!!! Együtt reggelizek vele, aztán ő elballag az iskolába. Kismuci ez alatt a reggeli 1 óra alatt sikeresen feltornázza a vérnyomásom kb. 320-ra, mert amit a ráérőségével művel,