kép: derateru / pixelio.de Hát igen, azért izgultam. Meg egy kicsit úgy éreztem, úgyse fognak felvenni. Tapasztalat? Megérzés? Nagy valószínűséggel mindkettő, bár nagyon reménykedtem. Már az is nagy dolog, ha egyáltalán eljutunk egy Vorstellungsgesprächig, azaz egy állásinterjúig. A cég ahol jártam, egy nagyobb ingatlanos társaság, ami egyrészt a szakmámba vág, másrészt a közelben van és nem Kün Bélán. beevezés egy mellékágba Kun Béla nevét egy újonnan létrehozott győri lakótelep viselte, ami emlékszem, gyerekkorom csak biciklivel megközelíthető, vadregényes, dimbes-dombos, titkokkal teli sztyeppéjére épült. Akkor még közlekedési kapcsolatok híján valóban messze volt a város magjától, az ismert és régóta lakott
Szerző: Andrea
Reklámok, amik kivételesen nem idegesítenek …még :)
Nem vagyok Dortmund rajongó (egyáltalán nem!), de szerintem ez a reklám aranyos. Az új Passat reklám „Dártvédere” szintén aranyos, bár nagyon remélem, hogy nem fogják túl gyakran adni a tévében. Annyira azért egyik reklám se jó. 🙂
Csak ülök és figyelek: emberek az étteremben 2
Maradjunk csak a Fränkische Schweizben, ami mondom, hogy gyönyörű vidék! Bár most nem merülnék bele a környék bemutatásába, mivel újra erőt vett rajtunk az éhség és a szomjúság, amit csillapítani szeretnénk egy pottensteini étteremben. A bejárat mellett kifüggesztett étlap már az elején is árulkodik valamelyik szocialista ex-testvér országunk konyhájáról, természetesen a tipikus és elmaradhatatlan frank ételek mellett. Az ételnevek alaposabb vizsgálata után a balkáni országokat kizárhattuk. Maradt Magyarország és a környező országok. Bent aztán megbizonyosodunk a valóságról: böhm (szóval cseh) a főnökasszony. Ez jó hír, mert a cseh konyhát szeretem. Az étteremben diszkrét csend honol, attól függetlenül, hogy további 2-3
Előzetes (egy kép erejéig)
Èlményeimről írnivaló és mesélnivaló is lenne doszt, a jövő héten jövök is velük! Addig is a szavak helyett csak egy kép, egy emlék, ami csak az enyém. 🙂
James Hunter – I’ll Walk away”
Jujjjj, már kezdek izgulni, pedig még 2 nap!
Oachkatzlschwoaf /bayrisch haladóknak :) /
Emmeg mi? Hát a tegnapi után könnyű kéne, hogy legyen! Hát persze, hogy a mókus farka! Eichhörnchenschwanz helyett Oachkatzlschwoaf. Nem szép? 🙂 Itt lehet róla meggyőzödni: Az ajánlott oldalon két audio file is található. Lejátszva meg lehet hallgatni, hogyan szól a mókus farka bajorul, ill. osztrákul. Bejelöltem a képen pirossal a bajor kiejtését, zölddel az osztrákot. Hogy jön az osztrák kiejtés a bajorhoz? Ùgy, hogy Bajoroszág és Ausztria összetartozik. 😉
Vidám élet a várban … na de addig! :)
De nehogy szomorúságba döntsek másokat is, jöjjön most valami kellemesebb téma! Térjünk vissza a múlt vasárnapig! A vasárnapi kirándulásunk persze nemcsak lélekgyógyító, simogató volt, hanem vidám, sőt néha röhögésbe fulladó! Bármennyire is ronda a szó, hogy „röhögés” akkor is a legfontosabb. Nevetés, röhögés, e nélkül nincs élet. Szerencsém van, tudok nevetni, és nemcsak másokon, magamon is! Egyáltalán nem sértődöm meg, ha a hegymászás közben én maradok legutolsónak a meredeken, a többiek pedig a „csúcson” (unatkozva, rám várva), a nyelvüket rajtam köszörülve, széles mosollyal kérdezik, hogy na? Megy? :))) – Dehogy megy! – és vigyorgok rajta magam is. – Jönnék én
Vasmarok és boszorkányság
A mummusaimnak egyrészt hihetetlen erejük, másrészt kitartásuk van. Vasmarokkal szorítottak egy egész héten át, megmérgezték a napjaimat. Hogy egyedül valóban képesek-e erre a teljesítményre ..hmm, nem vagyok benne biztos. Az egészhez nagyban hozzájárul a boszorkányságom, mivel egyszerűen megérzem, a rossz érkezését. A múlt héten egy pillanatra se hagytam el a lakást, régen nem érzett borzalmas hangulatba kerültem. Tudtam, éreztem, hogy valami lesz, valami újra betart nekem, nekünk. A problémáim fontossága a héten egészen egyszerűen a százszorosára növekedett, elborítottak, beszőtték a gondolataimat, szünet nélkül foglalkoztattak amivel térdremegéstől kezdve a bőgésig, mindent produkáltam. De csak magamnak persze, másokat a világért se terhelnék.
Séta Nürnbergben
Az elmúlt hét a születésnapok miatt (gyerek+mink) egy kicsit húzós volt. A menetnek még nincs vége, vasárnap lesz az André születésnapi bulija a közlekedési múzeumban (9 gyerek összesen, közülük csak egy kislány) hát asszem utána jól fogunk aludni. A múlt heti mozival kapcsolatosan még valami eszembe jutott, egy jópofa szöveg a filmből: Konrad Koch felhívja a gyerekek figyelmét egy nagyon fontos dologra, ami az angoltanulásnál nélkülözhetetlen! „Azt a személyt, aki nem tudja kimondani a „tiédzset” (th), már megbocsássanak a kifejezésért, de Angliában egy trottliként fogják kezelni. :)) „ Bizony megszívlelendő! 🙂 A moziban különben összesen 4-en ültünk. Mi hárman,
Egy szép kis mese, egy majdnem igazi történet
Moziban voltunk. Èn is, és ez tényleg kivételes alkalom, mivel nem szeretem a mozit. Az egyik helyi mozitól (Admiral) az ott regisztrált gyerekek minden évben köszöntő kártyát kapnak a születésnapjukra, benne egy ingyenes mozilátogatásra és egy gyerekmenüre (pattogatott kukorica+üdítő) jogosító utalvánnyal. A jegy, csak a születésnapi előtti, ill. utáni hétre érvényes, érdemes kihasználni.Miután az Andrénak is megérkezett a küldemény, egyből megkukkeroltuk, milyen filmeket játszanak, de elcsüggedtünk, egyik se csigázta fel az érdeklődésünket. Aztán mégis, hurrá rátaláltunk egyre! Végre már nem rajzfilm ;), meg nem is amerikai hiperszuper háromdimenziós eksön, csak egy egyszerű történet, egy német film. Der ganz grosse Traum