Úgy terveztem ma megírom az egészet. Mármint az egész új történetemet. El is készült a fele, de folytatni képtelenség, mivel foci van! 🙂 Végetért a Bundesliga, lefutottak a lekerülésért-felkerülésért vívott gyilkos meccsek, ma van az utolsó meccses nap, a hosszú-hosszú szünet előtt. A nemzetközi élvonalbeli labdarúgásban egyáltalán nem ismerem ki magam, de ezt a Barca-Manchester United meccset egyszerűen muszáj megnéznem, mert nincs más. :)) Gyüvök!!
Szerző: Andrea
Nyár a Biergartenban
Egy kis kitérő a fincsi, meleg időjárás miatt: Biergartenben jártunk. Magyarul sörkert, de nem tudom, nekem a kifejezés nem tetszik. Akkor már legyen söröző kerthelyisége. De végül is mindegy. 🙂 A lényeg a nedű. Egészségetekre! Hétfőtől 30 fokot jósolnak a meteorológusok, úgyhogy akinek nincs otthon medencéje, annak sörrel kell beérnie. 🙂
Délutános műszak
Ez az oka mindennek! Hát mikor írjak? 🙂 Az első két, a betanításunkról szóló két napot már bemutattam. Igazándiból a második nap után csaptak össze a fejem felett a hullámok, mivel naaagy fekete foltok töltötték ki a logikus és érthető részek közötti űrt az adatfeldolgozás folyamatában. Ezek a foltok képviselték a „nem értem” részeket. Az éjszakám is rosszul telt, mivel rajtuk golyóztam, továbbá a harmadik napomra is rányomta bélyegét az aggodalom. Próbáltam felidézni a látott példákat is végigkövetni a folyamatot. Rettegve állapítottam meg, hogy nem tudom az egészet magam elé képzelni, te úr isten, mi lesz ebből? Mindennek tetejébe, pont
Ez van, ha az embert leteperik a munkák
Ismét csak tolom a történeteimet magam előtt tovább. Bocsánat, de tényleg ellopták tőlem az időt. Otthon, a hasonló elhavazásokkal kapcsolatosan az „örülök, hogy lyuk van a seggemen” példamondattal szemléltettük (és milyen jól!!) a helyzetet. A jelenlegi két munkahelyem közül az egyik óraszámát a napi 3-ról 6-ra feltornászták (hála isten), mert rengeteg a munka. Viszont a munkaidő igencsak beschissen (az emésztés szilárd produktumához köthető kifejezéssel tudnám magyarul kifejezni), mivel 14-től este 20-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a délelőttöm a saját munkáinkkal és a háztartással kapásból kilőve, a délután pedig a halaké. Németül: „für den Hugo” 🙂 Este a munka után
Az izgalom jogos volt.
Még jó, hogy nem írtam le túl korán, azaz a betanítás első napját követően, hogy jól van, minden rendben, nem nehéz a munka! Pedig terveztem a bejegyzés megszületését, de valami azt súgta, ne hamarkodjam el a kijelentést, valami csont biztosan lesz benne. Lett is .:) Az első napi diavetítős magyarázós rész, amit az egyik marketinges főnökféle tartott, egyáltalán nem volt megterhelő. Követni és érteni is lehetett, ráadásul volt bent egy jó csomó információ ami nem is érdekelt. Ezek a társaság forgalmi adatai voltak, a termékeik, a fejlődésük, az üzletnyerésük a világon. Kit érdekel ……Ez egy multicég. És tegeződünk. Bár én
Izgulok újra
Annyi mindent szerettem volna ma írni, tele vagyok megosztani való információkkal. Amúgy A4-es lapokra firkantom rendszeresen a gondolataimat és gyűjtöm egy genotermben (vagy hogy is hívtuk Magyarországon annakidején? műanyag bugyiban :)) ) az újságcikkeket, képeket, amik célja, hogy figyelmeztessenek, emlékeztessenek engem a megírandó anyagra. De ezen a hétvégén nem sikerült átadnom magam a csöndes alkotásnak. Először is: 2:0-ra kikapott a Nürnberg, másrészt kicsit ….nagyon izgulok a holnapi nap miatt. Ez lesz az első nap az új „fél” munkahelyemen. És nem csak dilután 5-től 8-ig, hanem egész nap. Betanításos, oktatásos reggel 8-tól délután 4-ig tartó koncentráció. Nem tudom milyen lesz, mi
Egyedül a városban
kép: aboutpixel.de / Tim Becker Hát nehogy azt higyjétek, hogy vicces volt! Egyáltalán nem. Azt hittem, hogy a kisfiammal és a párommal közösen végrehajtott belvárosbeli shoppingolások kizárólag vérnyomáskarbantartásra valók -bár a le-fel futkározó szisztolés értékeim miatt nekem nem igazán ajánlottak 🙂 -, másra nem. Hát tévedtem. Másra is jók. Nevetni, hülyülni, együtt lenni. De ezt csak tegnap óta tudom. Eleinte örültem annak, hogy végre nyugalom van, a gyerek anyóspajtinál, a páromnak estig terminjei, juhuu, szabad a vásár! Néhány dologra már feltétlenül szükségem volt, ezért muszáj volt bemennem a belvárosba. Előre élveztem és kóstolgattam a közeledő élmény ízét: istenem, talpig nyugalomban
A Valznerweiheren jártam, és azt is kiderítettem, hogy tud-e Mák Robi magyarul! :)
Herrlich!!! Mondja a német. Szuper!!! Klassz!! – mondjuk mi magyarul. De ez a nap nekem helyi nyelvi behatással herrlich volt. 🙂 Gyanútlanul ültem be délelőtt az autóba, igazándiból csak egy hátunk közepére nem kívánt nagybevásárlás volt tervezve, előtte egy új ingatlanajánlat körbevizslatása. Mivel a kameránk elég nyekk, állandóan számolnom kell azzal, hogy az aku elbúcsúzik, ezért megpróbáltam a lehető legjobb képeket készíteni. Apus finoman megjegyezte, hogy kíméljem a gépet, nem kell annyi fotó, de őszintén szólva nem értettem, miért. Hát nem mindegy? Ha kikapcsolja magát és elbúcsúzik akkor se érdekes, mert a fontos képek elkészültek Aztán a munka után fura
Valami van a levegőben
Erre varrjatok gombot! Hónapokon keresztül nix, sőt gaaar nix a munka frontján, aztán egyszerre megérkezik a többedik ajánlat! Tisztességes és kitartó, napi x órában hirdetéseket nézegető, állások után kajtató, pályázatokat küldözgető emberkékkel ilyet csinálni?!?!? Ez nem fair! A múltkori állásinterjúm jól sikerült, a hölgyemény 20 perc után közölte, hogy közte vagyok a kiválasztottaknak. Májusban kezdek. Persze mindig van „de”, ennél az állásnál is. Egyrészt „befristet”, szóval nem tart ész nélkül. Csak 6-8 hétig. Azonkívül csak heti 15 óra, de mindegy. Végre valami. Mellette bőven tudok foglalkozni a másik „majdnem” állásommal és a saját vállalkozásunkkal. Apropó, a „majdnem” állásom eszméletlen sok