A híres helyi specialitás, a nürnbergi Lebkuchen. Ezért a különleges fűszerezésű mézeskalácsért szinte mindenki lelkesedik. A túristák, az itt élők, mindenki. Csak én nem. Az ízlésem sok mindenben nem követi a tömeget, a Túró Rudi hiánya sem okozott törést a mindennapjaimban. Ennek a mézes sütinek több híres testvére van Németországban, pl. az Aachener Printen vagy a Pulsnitzer Pfefferkuchen, de én maradnék a nürnberginél. A nürnberger Lebkuchenről tudni kell, hogy csak a téli hónapokban kapható, akkor van szezonja. Hogy miért csak akkor? Csak. Mert ez a tradició, ez a süti, az adventi időszaké. A neve nagy valószinűséggel a latin „libum” kifejezésből
Szerző: Andrea
A nürnbergi Jézuska III.
Nem kell aggódni, harmadszor már nem fogok ugyanarról írni, maximum egy update-re ugrottam be a nürnbergi Jézuska cipője miatt. Az eddigi Jézuskákkal soha nem foglalkoztam, különösebben nem is érdekeltek, de ez a Teresa, a jelenlegi Christkind nekem nagyon szimpatikus. A csajban van valami, nem tudom mi. Tavalyi királylánysága alatt megtapasztalta, hogy a gyerekek igenis figyelnek a részletekre, mindent észrevesznek. A kényelmes hótipróit is kiszúrták a mesebeli ruhája alatt. Hiába volt felül minden arany és csillogós. Meg is kérdezték tőle, hogy járhat a Jézuska egy ilyen cipőben?! Teresa pedig komolyan veszi a munkáját. Már be is szerezte az idei aranycipellőit.Hát nem helyes ez
A varázsüveg
A hallgatásnak ismét oka van …. Ne kérdezd mi, nem mondom meg. A fene akarja nagydobra verni a problémáit, ezt a mostanit, most én sem fogom … majd utólag. Ha megoldódott. Végtelen hitem és pozitívságom meri velem leíratni (bár lehet, hogy nem vagyok normális) ezt, hogy „majd ha megoldódott”. Mert meg fog oldódni. Bár ennek a jelenlegi sorcsapásnak (na ezen azért elvitatkoznék) súlya és nyoma van, tőle minden normális ember benyomna legalább két felest, valaki országot váltana … de had ne áruljak el többet. Majd. Se a bevezetőhöz, se a helyzetemhez abszolute nem harmónikázik, de egyrészt teljesen másként vagyok bekötve,
Szeretem a focit! VM 2014 – Public viewing
Public-Viewingre, azaz a szurkolók részére közös focinézési lehetőséget biztosító kivetítős helyekre, egyszerűen szükség van. Nekem kevésbé, de ez a korral jár. A nürnbergi láttán enyhe „love Parade Duisburg” érzés fogott el, nem hiszem, hogy jól érezném magam tizenötezer ember társaságában egy bekerített részen. A Dixi-Klo-k pedig mindenképpen visszatartanak az összes ilyentöl, beleértve a fesztiválokat. A jelenlegi nürnbergit kivitték a reptér közelébe, mivel a korábbi helyén gond lett volna a csendháborítás a késői meccsek miatt Figyelembe ajánlom a tömeget és a kép jobb oldalán elhelyezkedő budikat. Brrrr. De még egyszer bocsánat, 20 évesen ezt világos, hogy másként látnám. Talán férfiként most
Szeretem a focit! Foci VB 2014
Keine pánik, az Update jönni fog! Egy „decenten” feldíszített erkély a közeli városrészből Zászlók mindenhol
A sziklák birodalma
A „Frank Svájc”, azaz a „Fränkische Schweiz” egy mesebeli vidék. Tele fákkal, sziklákkal, lélegzetelállító tájakkal, patakokkal, kis folyókkal, barlangokkal, várakkal, várromokkal, történetekkel. Pont ilyennek tudnám elképzelni a tündérek, koboldok és legendák országát. Ráadásul hihetetlen jókat lehet arrafelé enni, jóféle sörük van és nagy-nagy szerencsénkre Nürnbergtől nincs messze. Sajnos ez a Fränkische Schweiz a motorosok mekkája is egyben. Érthető, ezeken a gyönyörű tájakon élvezet az utazás. De néhány elmebetegnek, önkéntes szervdonornak nem elég a sebesség, belehúz. A múlt vasárnap egy ilyen idióta került el bennünket olyan sebeséggel, hogy még a velünk utazó plüssállat is beleborzongott. Képzeljetek el egy bakonyos szerpentint, ahol
A nürnbergi Germanisches Nationalmuseum – de nem egy műértő szemével
Hát nem hittem volna, hogy egyszer pont én fogok teljesen értetlenül állni egy impozáns múzeum közepén és csak azon töprengeni, hogy most meg mi történt? Miért nem tetszik? Pedig így álltam a múlt vasárnap a Nürnberg-i Germanisches Nationalmuseumban, elveszve a rengeteg vallásos témájú festmény és szobor között. Döbbenten vettem észre, hogy nem érdekel. Hogy unom. Túl sok volt ugyanabból. A temérdek vallásos, istenes kép láttán felmerült a kérdés, „ezek régen mást nem tudtak festeni?”Korai volt a kérdés, mert a múzeum egy másik részén ötmilló portré közt botorkálva ismét nem értettem a világot. Ki ez a rengeteg ember a képeken, mi
Pause …
Ez a pause nem volt se szándékos, se tervezett, de nagyon muszáj.Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek, ki tudja miért, de mégsem úgy mennek a dolgai, ahogy kellene. Amíg a problémáim lefoglalnak, nem találom a nyugalmam, a kellő lendület az íráshoz ilyenkor nyomtalanul eltűnik. Pedig annyira sajnálom, hiszen annyi, de annyi minden történik, tele van a jegyzetfüzetem, de este ideülni és vidáman, vagy a sztoritól függően esetleg csak energikusan írni ……., azt nem lehet. Legalábbis én, nem tudok. De a rossz, úgy tűnik, elhúzott, fellélegezhetek. A normalitás visszatért.Pár nap és jövök. Addig is, kivánok mindenkinek boldog (boldog =kirándulós, tojáskeresős, sonkaevős, mosolygós,
A banda három tagja rendőrkézen, a főnököt még keresik
Hátborzongató híreket olvastam a helyi újságban egy bandáról, aminek tagjai a Nürnberggel szomszédos (és a nürnbergiek által nagyon utált.… nem annyira kedvelt ) városban, Fürthben garázdálkodtak. Az éjszakai randalírozásukkal, hangoskodásukkal zavarták a lakók nyugalmát. A bandára kb. egy évvel ezelőtt figyeltek fel a Landmannstraße környékének lakói. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, a kemény napoknak vége, a múlt csütörtökön végre elkapták őket! Az elfogásuknál a tévé is jelen volt. A banda cseles és raffinált húzásokkal tett be hónapokon keresztül az üldözőknek, a becserkészésük nehéz diónak bizonyult. Napközben keresztül-kasul sétáltak az utcákon, éreztetvén hatalmukat, erejüket. A déli városrészt soha nem hagyták el, mégis észrevétlenek
Az osztrák autópályamatricáról (die Kiberei ist ned deppat)
A PickerlBizony, Ausztriában ez a neve, Pickerl. Hát nem szebb, mint az Autobahnvignette? Ugyan így a nylontáska. Bécsben kérek egy „Sackerl-t” (zákerlt), Nürnbergben meg egy „Tütte-t” (tűtét). Most őszintén, nem elegánsabb az a zákerl? Dallama van, aranyos. Az a tűte pedig, jaj. Főleg ha kicsit affektálósan ejtik, bitte eine thűűthe … de ezzel persze csak a hozzám hasonló Bécs-kedvelők értenek egyet, más nem osztja a véleményemet.Egy volt német kolléganőm, aki állandóan fel volt háborodva a külföldieket ért megkülönböztetések miatt, előszeretettel kántálta, hogy hülye Össik (osztrákok), mindegy mi kapcsán.Már már hisztérikus ellentmondó volt, akár a paradicsom, a karfiol, az osztrák zene,