Tök mindegy mit csinálok, új helyre költöztetem a blogomat, vagy észreveszem, hogy a blogbejegyzésem linkjében hiba van és módosítom, mindig sikerül lenulláznom az összes lájkolást. És? Fontos ez? Az. Az ember elsősorban nem magának ír. A megosztások, tetszésnyilvánítások az mellett, hogy jól esnek, egyfajta feedbackok arról, hány embert ért el az írás és milyen tetszést váltott ki az olvasókban. Ma megint belenyúltam a Szent Erzsis linkem címébe, oda az összes tetszés. Szuper ….. Ilyenkor a vígasztalásban csak egyvalami segíthet, a zene. Azon belül meg naná, hogy James Hunter. Az egyik új és egyben szenzációs száma: Whatewer it takes
Hónap: 2018. április
Nézzenek oda, a frankok lenyúlták Szent Erzsébetet!
A Frank Svájcban, azon belül Pottensteinben az elmúlt 15 év alatt már többször jártunk, de még soha nem jutottunk fel a várba. Nem, mert elég volt mindig Pottenstein környéke, ami varázslatos! Cseppkőbarlang, tavak, hatalmas sziklák, erdők, hegyek, minden adva van a feltöltődéshez, az aktív pihenéshez. És persze az isteni sörök! Az elmúlt hétvégén egy pottenstein környéki10 km-es gyalogtúrát terveztünk, de a programunk időileg másképpen alakult. De ragaszkodtunk az eredeti célhoz, Pottensteinbe megyünk, ha törik, ha szakad. Túra helyett menjünk fel a várba, ott még úgysem jártunk. Ahogy kapaszkodtunk fel a hegyre, már feltűnt az első Erzsébetes tábla: Elisabethweg zur Burg/