Valahogy nem bírok kikeveredni ebből a román étteremből, még mindig van valami a tarsolyomban, amit meg szeretnék mutatni. Hozzátenném, hogy nem cikizni, vagy bántani szeretném őket, mert nagyon kedvesek és tényleg szuperül főz a srác, még jó sok falatot ki szeretnék náluk próbálni, de ami vicces, az vicces! 🙂 A családom (ki más, én ilyet észre nem vennék 🙂 ) vigyorgott fel többször az ételnevek olvasásakor. Megmutatom nektek is, egy játék formájában. A játék neve: ÉTLAP a játék leírása: Találjátok meg a szövegben rejlő hibákat! Az étlap csak :)) 4 hibát rejt magában. Megpróbáltam két részben lefotózni a könnyebb olvashatóság
Hónap: 2011. június
Képek az előző történethez
A román étteremről az interneten olvastunk. Van egy weboldal, ahol a vendégek adhatják le voksaikat és írhatják le véleményüket az éttermekről, kocsmákról. Itt olvastunk pozitiv kritikát a vendéglőről és gondoltuk, hogy egyszer majd mi is kipróbáljuk.Tegnap aztán a minigolf partink után úgy döntöttünk, ma lesz a napja!Az utcafronton elhelyzett táblák kevésbé nyerték el a tetszésünket, de erről csak a lekváros „lángosch” tehet. Ki a fene eszik lekváros lángost???? :)) De hála isten bementünk! A hamik fantasztikusan finomak voltak, újra el fogunk ide látogatni. A képen a rántott gombafeje(im), pommesszal.
Időszűke (tisztára mint a nadrágaim :) )
A kettes számú állásom, a meghatározott időre szóló szerződés alapján június 10-vel lejárt. De hála isten, meghosszabbították egy újabb héttel, bár elég alacsony az óraszám. Mindegy, kaptam még egy kis időt, aminek tényleg nagyon örülök, szeretem ezt a munkát. A munkatársaim, a csajok valami olyan fantasztikusan jól összejött csapat, léleküdítőek! Normálisak, kedvesek és kaphatóak minden vigyorgásra. Van közöttük 2-4 olyan emberke, akikkel kivételes módon pendülök egy húron, el se tudtam volna képzelni, hogy ez így is működhet. Velük teljesen megszünt az állandó izgalmam, szabadságra mentek a különben állandó háttérgondolatként a fejemben forgolódó: „juj, jól mondom németül, érthető?” mondatok. Nekik köszönhetően
A háló fogságában
Már írtam arról, hogy milyen bődületesen sok időt töltünk el a számítógépeink előtt. A munkavégzéshez és a szórakozáshoz is őket nyomigáljuk. Ez a királyi többes egy picit puderezi a saját, a géppel eltöltött óráim vérfagyasztóan magas számát. 🙂 A munkám (jelenleg már csak 3-4 óra naponta) a multinál, ától-cettig, kizárólag csak számítógépes munka. Ráadásul elég szűkreszabott normákkal kell megküzdenünk. Egy adott munkafolyamat elvégzéséhez egységidőket határoztak meg, és ezeket nekünk szem előtt kell tartanunk, valamint ami még rosszabb, be is kell tartanunk. Magáról a munkáról és az ott használt szoftverekről nem letyelótyálhatok, a titoktartásról szóló nyilatkozatot itt is aláírtuk. Egy email
Addig is .. egy kép :)
Már úgy értem, addig amíg nem jövök. 🙂 A multinál végzett munkát (ahogy már írtam már csak ez az egy maradt ) azért nem lehet ám fél kézzel lezavarni. Nyomokat hagy. Fáradságnyomokat. 🙂 Ráadásul kezdődik az Ausztria-Németország meccs, amit muszáj megnéznem. Már jót vigyorogtam az egyik, az osztrák szurkolók álltal fellógatott feliraton: Viel Glück in der Schlangengruben Manuel!! azaz: sok szerencsét a kígyóveremben! (a kígyók között) Ha-ha-ha, az osztrákok ezzel kívánnak „minden jót” Manuel Neuernek, a Schalkétól a Bayern Münchenhez igazolt kapusnak. :)) Úgy kell neki, megérdemelte. Már gyerekként is Schalke szurkoló volt, hogy mehet el egy ilyen csapathoz