Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a „Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?” játékban. 🙂 Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba 🙂 ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern …stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! 🙂 Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! 🙂
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 

 

 

 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a „Pokal”. A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.

Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a „Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?” játékban. 🙂 Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba 🙂 ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern …stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! 🙂 Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! 🙂
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 

 

 

 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a „Pokal”. A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.