A helyi újságot a Nürnberger Zeitungot nagyon szeretem. Szinte minden nap akad benne valami fogamravaló. Èlvezem a történeteit, az új és a korabeli fotóit, de ami benne hidegen hagy, az a napjaink politikai, gazdasági történése. Tudom, hogy ez csak struccpolitika, meghogy érint, de akkor se érdekel. Nem érdekelnek a hülye cikkek és még hülyébb statisztikák a gazdaság erősödéséről, a munkanélküliek számának csökkenéséről, amikor a saját bőrömön tapasztalom, hogy nincs munka, az emberek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Virág elvtárs szavait idézem: „én csak azt mondom, Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.” Ìgy van! 🙂 Sokaknak még mindig Németország tűnik az
Címke: Nürnberg
Nemzetek csatája … máris itt a lestyán! :)
A csata nálunk is zajlik. Helyszíne a konyha és az étkező. A magyar gyomor és a frank konyha rengeteg ponton tér el egymástól, és ezt még megfejeljük mi ketten, a párom és én, két rendkivül finnyás ember. Ha valami nekem nem ízlik (és itt elég ám annyi is, hogy fura a színe, az állaga), akkor én köszönöm szépen nem kérek többet. A falatozást rögtön abba is hagyom, de tapasztalatból tudom, hogy ez rendszerint már akkor is késő. A gyomromat már elcsesztem. Elég 2 kanálnyi étel ahhoz, hogy további 1-2 napon keresztül csak arra gondoljak. 🙂 Èrzem az illatát, az ízét,
A gimiről
A suli hatalmas, navigációs biszbasz nélkül én eltévednék benne. Nemcsak a gimi, hanem egy reáliskola is üzemel a falak között, 2200 gyerekkel a fedélzeten. Ez iszonyatos mennyiség, főleg a frissen bekerült miniknek, a mostani ötödikeseknek. Ott szambáznak a nagyok között, el tudom képzelni azt a levegővisszatartást, amit annak a rengeteg nagy, lakli gyereknek a látványa okozhat. A kisfiam barátnőjének (régi barátság, az első osztályt is együtt kezdték) komoly problémája volt vele, félt a nagyoktól. Èrtem én, hiába nem harapnak, akkor is csak ott vannak, tornyosulnak a lépcsőházban, a szünetben az udvaron és az aulában. Érettségi felé ballagó 18 évesek, termetük,
A gimiről
A suli hatalmas, navigációs biszbasz nélkül én eltévednék benne. Nemcsak a gimi, hanem egy reáliskola is üzemel a falak között, 2200 gyerekkel a fedélzeten. Ez iszonyatos mennyiség, főleg a frissen bekerült miniknek, a mostani ötödikeseknek. Ott szambáznak a nagyok között, el tudom képzelni azt a levegővisszatartást, amit annak a rengeteg nagy, lakli gyereknek a látványa okozhat. A kisfiam barátnőjének (régi barátság, az első osztályt is együtt kezdték) komoly problémája volt vele, félt a nagyoktól. Èrtem én, hiába nem harapnak, akkor is csak ott vannak, tornyosulnak a lépcsőházban, a szünetben az udvaron és az aulában. Érettségi felé ballagó 18 évesek, termetük,
Gimnázium
Hát elkezdődött a gimi. Állítom a nyuszkónak nem téma, de nekünk felnőtteknek egy kicsit macerásabb erre az új iskolára való átállás. Macerás, mert aggódunk. Ezek az aggodalmak kimerítik az összes lehetséges, meg persze az összes, igazándiból még szóba se jöhető agyrém kincsestárát, de hát ezért vagyunk kérem szülők! Na jó, pontosítok. A gyerekünk apukája csak a lehetséges dolgokat gondolja végig, én pedig a piroska és a farkastól kezdve mindent. Tegnapelőtt véletlenül megláttam a tévében Scully és Mulder ügynököt, azóta az ufóktól is tartok egy kicsit. 🙂 A szülőknek a gimiből küldött levelek alaphangja is már más. Általános iskola: Liebe Eltern!
A Meccs vége
Oda voltam, meg vissza az egésztől az elején, tényleg! Aztán hirtelen arra eszméltem, hogy elkezdődött a meccs én én ebből a kezdésből semmit, de semmit nem vettem észre! :)) Itt jön a képbe egyszer a „Spielfeld”-től, azaz a pályától levő távolság, illetve az, hogy korábban ezeket a meccseket szinte kizárólag kisebb-nagyobb kivetítőkön, tévéképernyőkön néztem, és a kezdés előtt az utolsó másodpercekben mindig ugyan azt a reklámot nyomták. Feltűnik egy sziget, és az előtérben egy pohár söci. Igaz már több százszor láttam, a haj akkor is szőke, most meg nem mondom melyik…. doch, megvan! Krombacher!:)) A reklám zenéje pedig beleég az
A Meccs. Kettedik rész
Nem tudtam tegnap befejezni a történetet, mert kezdődött a Tetthely és nekem a krimi szent! 🙂 Akkor vissza az 1FCN – Freiburg meccsre, jó? A jegyünk egy nem túl jó, de nem is túl rossz szektorba szólt, bár szerintem túl magasan ültünk. Fölöttünk volt még jó pár sor, ültek még ott is emberkék bőven, de akkor is: nekem a pálya messzi volt. Apus szerint a hely nicht schlecht, de természetesen össze se lehet hasonlítani a Haupttribünnel (fő tribün), ahol ő VIP-kártyával szokott üldögélni. (2 ismerőse az egyesülettől szokta néhanapján a saját VIP-kártyáját a részére átadni, de csak olyankor, amikor ők
A Meccs. Kettedik rész
Nem tudtam tegnap befejezni a történetet, mert kezdődött a Tetthely és nekem a krimi szent! 🙂 Akkor vissza az 1FCN – Freiburg meccsre, jó? A jegyünk egy nem túl jó, de nem is túl rossz szektorba szólt, bár szerintem túl magasan ültünk. Fölöttünk volt még jó pár sor, ültek még ott is emberkék bőven, de akkor is: nekem a pálya messzi volt. Apus szerint a hely nicht schlecht, de természetesen össze se lehet hasonlítani a Haupttribünnel (fő tribün), ahol ő VIP-kártyával szokott üldögélni. (2 ismerőse az egyesülettől szokta néhanapján a saját VIP-kártyáját a részére átadni, de csak olyankor, amikor ők
A Meccs. Èletem első 1FCN meccse
Már itt is vagyok, mindjárt mondom mi történt. Kikaptunk. Mi. Mi a Klub. 🙁 Mivel egy idő óta teljesen azonosultam az 1FCN-nel, a fejedelmi többes indokolt.Még soha nem láttam focimeccset ekkora stadionban, igaz korábban az érdeklődés hiánya miatt be se mentem volna. Elsőbálosként Első meccsesként, még csak kóstolgattam a feelinget, bevallom még egy nyamvadt sálat se mertem magamra aggatni. Fan-cuccok híján, arra gondoltam, elviszem magammal a Clubbpárnát! A család férfitagjai javasolták ugyan a szekrények rejtekében megbúvó Clubb-zászlókat, sálakat, de a nyúl az nyúl! 🙂 A képen szereplő sál egy másik kedvenc, a Bécs-i Rapid Wien sálja. A nürnbergi csapat a
A Meccs. Èletem első 1FCN meccse
Már itt is vagyok, mindjárt mondom mi történt. Kikaptunk. Mi. Mi a Klub. 🙁 Mivel egy idő óta teljesen azonosultam az 1FCN-nel, a fejedelmi többes indokolt.Még soha nem láttam focimeccset ekkora stadionban, igaz korábban az érdeklődés hiánya miatt be se mentem volna. Elsőbálosként Első meccsesként, még csak kóstolgattam a feelinget, bevallom még egy nyamvadt sálat se mertem magamra aggatni. Fan-cuccok híján, arra gondoltam, elviszem magammal a Clubbpárnát! A család férfitagjai javasolták ugyan a szekrények rejtekében megbúvó Clubb-zászlókat, sálakat, de a nyúl az nyúl! 🙂 A képen szereplő sál egy másik kedvenc, a Bécs-i Rapid Wien sálja. A nürnbergi csapat a