Embermesék

Nehéz idők jöttek

Sok minden történt, sok szomorúság.
Betegség és amerre nézek, tragédiák.
A nagymamám mondaná, ennyi régen nem volt. És igaza lehet. Ennyi nem.
Elvesztettem egy régi, igaz barátot. Egyszerűen 47 évesen nincs többé. Egy darabot elvitt a szívemből.
Fáj.

Csalódtam néhány emberben, pontosabban az emberségükben. Pedig én úgy tudtam, jónak lenni érdemes.
Változni már nem fogok, maradok továbbra is hülye naiv, akit újra és újra pofonvág az élet, mások rosszakarata. (erről majd későb részletesebben)

Karácsony lesz.
A karácsony a boldog idők velejárója.
Próbálkozom, de nehéz megtalálnom a rá való kedvet. Sajnos elvesztettem. Ezzel büntetem magam, a családom, tudom, de nem tudom magam megerőszakolni.
Személyes tragédiám árnyéka vetődik a napokra, másra nem vágyom, csak az anyut és a Fürtikét szeretném már végre látni. De ez is csak egy pótlás. Attól, hogy 3 napig náluk leszek, és bedöntök három táskányi csokit és kekszet, sajnos nem fog megváltozni semmi se a világon. Az új puha plédtől se.
Az Anyukám az ágy foglya. Beteg. Ha ott lennék, segíthetnék neki. Nap mint nap. Beszélhetnék az orvossal, beszerezhetnék neki újabb csodaszert, vagy azt amire vágyik. Vihetnék neki tisztát, de nem.
Nem vagyok vele.
Csak odafutok. Mert karácsony van.
Aztán ismét el kell, hogy jöjjek tőlük, vissza a mókuskerekes őrületbe, ahonnan egyszerűen nem lehet kiszabadulni, egyre többet követelnek, hát könyörgöm: mit ér velem az Anyukám?? Cserben hagytam. Teljesen.
Mi vár ránk januárban, februárban?
Mi fog változni?
A szívem megszakad.
Minden csak látszat.
Karácsony lesz.
Boldogság.

Szívből kívánom a boldog karácsonyt nektek és magamnak is, de nekem tényleg felesleges, én már ezt nem lelem.
Elásta az idő.
Eltűnt a karácsony, hiányoznak a résztvevői.
Hol vannak a szüleim?
Hol vannak a nagyszüleim?
Hol vannak a többiek a családból?
Keresem, de nem lelem: a régi szobám, a lakásunk, az illat, az étel, a magyar szokások, a magyar nyelv, a rántott hal, istenem, az anyu rántott hala …. a szaloncukor, amit soha nem szerettem, de akkor is, szaloncukra mindenkinek van.
..és itt miért nem szól a himnusz szilveszterkor?
… és miért nem beszélünk magyarul?
… és miért magyaroznak le errefelé, miért van egyáltalán jelentősége a származásnak?

És hol van az anyukám egészsége?
Milyen karácsony az, amin nem veszünk mindnyájan részt?

Jaj, nagyon fáj.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Nehéz idők jöttek

Sok minden történt, sok szomorúság.
Betegség és amerre nézek, tragédiák.
A nagymamám mondaná, ennyi régen nem volt. És igaza lehet. Ennyi nem.
Elvesztettem egy régi, igaz barátot. Egyszerűen 47 évesen nincs többé. Egy darabot elvitt a szívemből.
Fáj.

Csalódtam néhány emberben, pontosabban az emberségükben. Pedig én úgy tudtam, jónak lenni érdemes.
Változni már nem fogok, maradok továbbra is hülye naiv, akit újra és újra pofonvág az élet, mások rosszakarata. (erről majd későb részletesebben)

Karácsony lesz.
A karácsony a boldog idők velejárója.
Próbálkozom, de nehéz megtalálnom a rá való kedvet. Sajnos elvesztettem. Ezzel büntetem magam, a családom, tudom, de nem tudom magam megerőszakolni.
Személyes tragédiám árnyéka vetődik a napokra, másra nem vágyom, csak az anyut és a Fürtikét szeretném már végre látni. De ez is csak egy pótlás. Attól, hogy 3 napig náluk leszek, és bedöntök három táskányi csokit és kekszet, sajnos nem fog megváltozni semmi se a világon. Az új puha plédtől se.
Az Anyukám az ágy foglya. Beteg. Ha ott lennék, segíthetnék neki. Nap mint nap. Beszélhetnék az orvossal, beszerezhetnék neki újabb csodaszert, vagy azt amire vágyik. Vihetnék neki tisztát, de nem.
Nem vagyok vele.
Csak odafutok. Mert karácsony van.
Aztán ismét el kell, hogy jöjjek tőlük, vissza a mókuskerekes őrületbe, ahonnan egyszerűen nem lehet kiszabadulni, egyre többet követelnek, hát könyörgöm: mit ér velem az Anyukám?? Cserben hagytam. Teljesen.
Mi vár ránk januárban, februárban?
Mi fog változni?
A szívem megszakad.
Minden csak látszat.
Karácsony lesz.
Boldogság.

Szívből kívánom a boldog karácsonyt nektek és magamnak is, de nekem tényleg felesleges, én már ezt nem lelem.
Elásta az idő.
Eltűnt a karácsony, hiányoznak a résztvevői.
Hol vannak a szüleim?
Hol vannak a nagyszüleim?
Hol vannak a többiek a családból?
Keresem, de nem lelem: a régi szobám, a lakásunk, az illat, az étel, a magyar szokások, a magyar nyelv, a rántott hal, istenem, az anyu rántott hala …. a szaloncukor, amit soha nem szerettem, de akkor is, szaloncukra mindenkinek van.
..és itt miért nem szól a himnusz szilveszterkor?
… és miért nem beszélünk magyarul?
… és miért magyaroznak le errefelé, miért van egyáltalán jelentősége a származásnak?

És hol van az anyukám egészsége?
Milyen karácsony az, amin nem veszünk mindnyájan részt?

Jaj, nagyon fáj.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .