Most jön az a rész, ami a lányoknak kevésbé érdekes, bár én ott töltöttem el a legeslegtöbb időt, nem is akárhogy, szájat tátva. 🙂 Ez pedig az 1FCN sarok.
Jó volt megnézni összefoglalókat a régi meccsekből, lehetett mosolyogni a régi sportruházatokon, inkluzíve frizurákon. 🙂
Sajnos az összes felvétel nem csal mosolyt az arcunkra. Ùgy értem a magyar arcokra. A lejátszható filmek között szerepel az 1954-es VB összefoglalója is. Vérzik a szív, borzasztó, de ez volt az a bizonyos világbajnokság, ahol az a fantasztikus magyar válagatott a Bern-i döntőn kikapott a németek csapatától. Németországban ezt a döntőt a Berni csodaként, azaz „Das Wunder von Bern” emlegetik. Ìgy egyszerűen. Csoda. 🙂
Különben az Aranycsapat tagjainak nevét, élükön Puskás Öcsivel, a focival kicsit is tisztában levő németek mind, egytől-egyig ismerik, maximum nem tudják kiejteni. 🙂 Rettenetesen jó érzés a róla, az akkori magyar csapatról szóló szép szavakat hallani. Viszont ezt a „Berni csodát” lassan-lassan nem bírom hallani. 🙂 Kínzás! Rengetegszer adják a TV-ben, a fénye (sajnos) nem kopik.
Mindennek tetejében a 2:0-ás magyar vezetést követően Max Morlock, az egykori 1FCN játékos rúgta be a németek első gólját. Vele indult a lavina …
A múzeumban ez az egyik ínyencség. Vitrin mögött kiállítva:
A döntőről készült összefoglalóban sajnos csak három gólt láthatunk: a három német gólt. 🙁
Max Morlock vitrine (majdnem vitrinyje -t írtam 🙂 mellett áll egy másik, benne a kapuszseni Heinrich Stuhlfauth simlissapkája. Róla korábban már itt írtam.
Stulfauth jellemző viseletei közé tartoztak a szürke pulóverek és a simlissapka. A kapuban is ezeket hordta.
Jól van, vége a focinak!
Huhuuu, csajok! Most már Ti is visszafordulhattok! 🙂 Bemegyünk egy korabeli kocsmába, jó? Mit isztok? Micsodát???? Milyen ásványvíz?!? Nürnbergben vizet akartok ínni? Hát nem figyeltetek az előbb?
Na, akkor ki kér még sört?
A következő állomás a „Beszélő konyha”. Egy forgószinpadra állítottak fel három konyhát, egymástól elválasztva. A legelső konyha az 1800-as évek vége feléről, az elektromosság előtti időkből való. A következő kép (fordul tovább a díszlet) már 1900-ból való, a házban lakók nagy örömére, bevezették az áramot. A harmadik, az utolsó színhely ismét a konyha, mégpedig 1930-ból. Mit mondjak, pure luxus! :))
A főszereplők: a mosógép és a sparhelt. Kettejük párbeszédéből lehet megtudni milyen volt az élet azokban az időkben. Mikor kelt a cseléd, hogyan intézték a „úrnővel” a tennivalókat. Szegény lányt nagyon sajnálja a mosógép, ugyanis előző nap, késő éjjelig vasalnia kellett gyertya (vagy petróleumlámpa?) lángja mellett.
Maguk a főszereplők is változnak, alakot váltanak. Az alábbi képen, a bal alsó sarokban látható mosómasa 1930-re kicsit azért átalakul. 🙂
1930-re már a szolgálólány sorsa is rendeződőtt, ugyanis elment gyárimunkásnak. Ezzel rendes fizetése lett és ami nagyon fontos, szabályozott munkaideje! Nem úgy mint az úrnő nassságánál ugyibár. 🙂
….. jé, még mindig nem értem a végére! De ma már nem is fogom tudni befejezni, ugyhogy holnap jövök ismét!
****************************************************************************
A múzeumi híradó sorozatom 2 nürnbergi múzeumban, a Közlekedési és az Ipartörténeti Múzeumban szerzett élményeinket foglalja össze 6 részben.
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-1/
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-2/
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-3-nuernberg-industriekultur-museum/
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-4-nuernberg-industriekultur-museum-utolso-elotti-resz-2/
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-5-nuernberg-industriekultur-museum/
https://embermesek.blog/muzeumi-hirado-6-gyerekeink-es-a-jatekkonzolok/
sört? nekem, nekem. csapoltál?
Naná! Neked igen! :))
yessss!!!!!
Nekem is jòhet a söröke, egy nekem, egy meg a zuramnak..:D
Ha jòl làtom, az egy varrògèp az asztalon, èn is egy règi Singer-en tanultam meg varrni, na nem azèrt, mert olyan vìn vagyok, hanem mert valami règi nagynènje apunak odaadta..Az règi làbbal hajtòs, ciràdàs, vas alkotmàny.:)