Az anyukámat a rendszeres infúziókkal (hála az összes orvosnak, ápolónak, gondozónak) újra felébresztették a Csipkerózsika álmából, drága szivem visszatért a tudatosságba, visszatért közénk, hozzám. Elmondhatatlan érzés ám az, hogy újra tud beszélni, hogy esténként már őt is kérhetem a telefonhoz és nemcsak az állapota után kell érdeklődnön a lányoknál az otthonban. 🙁 Szellemi vetélkedőt sajnos még mindig nem tudna nyerni, ez a hanyatlás a betegség velejárója, de nem érdekel, boldog vagyok. Számomra azzal, ahogy az anyukám rám néz, hogy lát engem, hogy érti, hogy ki vagyok, ahogy azokat a barna, meleg kis szemeit rám emeli, és még arra is képes,
Kategória: történeteim
All you need is Löw
Ittenem, de sok félresikerült nótát kellett már végigszenvednem az elmúlt hetekben, amiket a foci-EB lázában hoztak össze zenekarok. A szörnyűtől az iszonyatig, minden megvolt. Az eddigi egyetlen nemhogy tűrhető, de csúcsszuper szám továbbra is Campinóék dala, a Tage wie diese, ahogy már ajánlottam. Nochmal: Die Toten Hosen Aztán az előbb rábukkantam egy újságcikkre, amelyben egy stuttgarti tanárról, név szerint Nikolaus Reiff-ről írnak. A tanár bácsinak a híres Beatles dal, az All you need is love -ról ugrott be, hogy az angol kifejezés „love” és a németek Bundestrainerének a neve: Löw, a kiejtésükben hasonlóak. A „láv” és a „Löv” nincs messze
EB 2012 …végre foci!
Már alig várom a pénteket, akkor kezdődik az őrület. Lengyelország kezd Görögország ellen, aztán az oroszok a csehekkel mérkőznek, szerintem az elején nekem teljesen mindegy lesz ki játszik ki ellen, lényeg, hogy foci! Nézni fogom a meccseket, ki vagyok éhezve. Szombaton este aztán a német válogatotton a sor, nagyon remélem, hogy nem esnek pofira mindjárt az elején. Az EB-vel (német nevén EM) kapcsolatosan akad egy-két vigyorgásra való hír is. Közülük kettőt emelnék ki. Az egyik a német karikaturista Christoph Härringer remek rajza, ami a helyi újságban is megjelent. (A művész oldala: Härringers Spottschau) A képen néhány, az EB-n résztvető nemzet
Falco ismét
Nem elfeledni! Az eredeti nevét se! Johann Hölzel, alias Falco nagy művész volt. Véleményem szerint zenéjével vastagon megelőzte a korát. Egy jó kis „Falcós” szám, ami talán kevésbé ismert. America
A Bayern-Chelsea meccs kapcsán (Bayern fanok inkább ne olvassanak bele!)
Focirajongók biztosan tudják, a többieket meg úgysem érdekli, de azért leírom: a Bajnokok Ligájának döntő meccsét játszotta otthon („Daheim”) a Bayern München a londoni Chelsea ellen. (Az, hogy hogyan sikerült az antifocit játszó Chelseanek eljutni a döntőig az, sokaknak rejtély.) A meccs kb. úgy nézett ki, ahogy előre mindenki gondolta. A Bauerék lefocizták a londoniakat. Csak azt a fránya gólt nem bííírták belőni, ami nélkül meg ugyebár nem lehet meccset nyerni! A Bayern helyett győzött a Chelsea, megablamázs a bajor szupermancsaftnak. A sportgézában megjelent cikkben összefoglalják a fontos információkat én ezzel most nem müttyögnék. Valljuk be, a Bayernt sokan utálják!
Utazom
Rövidre fogom, muszáj, istentelen késő van. Holnap indulok. Szombaton érkezem vissza. Haza? Itthon? Hol van, melyik országban, melyik városban? Ezt már tényleg nem igazán tudom. Anyuciiiii!!! Drágám! Jövök!!! És tényleg, rövidre fogtam. Ez egyszer sikerült.
Foci, foci, foci és Tote Hosen
Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt. Nem is kedvelem őket. Sőt. Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát. A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág
A családi pótlék esete a Noszty Ferivel
A magyarországi ügyintézés témaköréhez tartozik ugyan, de ez kivételesen nem saját történet. Egy ismerősömmel (akinek legyen a neve mondjuk Noszty Feri) történik pontosan a napokban. Helyszín: Magyarország. Főszereplő: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, lánykori nevén: TB Noszty Feri Németországban dolgozik, felesége és két kiskorú gyermeke Magyarországon él. Feri megigényelte a német családi pótlékot. Az elejétől kezdve lebeszéltem róla, mivel nem teljesül az összes feltétel, nála nevezetesen hiányzik a német lakcím. Hiába, hajthatatlan volt, abban bízott, majd csak megoldódik, esetleg az ügyintéző nem fogja észrevenni annak a hiányát. (Mások okulására azért hozzátenném, hogy Németországban Einwohneramtnak hívják nagyobb településeken a népességnyilvántartót, és a
Ügyintézés Magyarországon: útlevél és lakcím 2.
Folytatva a magyarországi ügyintézéseink sorát, következzen most egy gyöngyszem. A helyszín: népességnyilvántartási osztály A győri okmányiroda káoszában, az embertömeg összevisszaságában, háromszori sorbanállás után „máris” sikerült beadnom az útlevéligénylésemet, a lakcimkártya módosításával egyetemben. A történet itt olvasható: Ügyintézés Magyarországon 1 Az útlevelemet érvénytelenítették, a személyi igazolványomat elvették. Mindenféle létezést bizonyító okirat nélkül maradtam a világban. (De ez akkor még nem tudatosult bennem, mivel a jelentőségére csak pár órával később derült fény az OTP-nél. Na, akkor kezdtem szentségelni.)Már csak a címeket kellett elintéznünk: A címváltozással kapcsolatosan az önkormányzat egy másik osztályára kellett beballagnunk, ahova természetesen nem lehetett egyből bejutni, a folyosón kellett
A számítógép is ember!
A miénk is az. Jelenleg beteg ember. De már a javulás útján. Azt már tudjuk, hogy egy ventillátora nyekk. Ki kéne cserélni. A képen látható, hogy a hűtését a CPU-nak (a fiamtól tudom, hogy létezik ilyen, ő az agya a gépnek és milllen fontos! 🙂 már megoldottuk a hajszárítóval. Az adatokat átmentettük a hamarjában vásárolt externe Festplattéra (magyarul külső adattároló?), de valahogy nem vagyunk tovább. (csak, hogy érzékeltessem mennyire hülék vagyunk a hardwerhez: a párom nézett egy ilyet a szakáruházban, az állt rajta 1 terrabájt. Mivel nem tudta (ahogy persze én se), hogy ez sok, vagy kevés, inkább vett egy