aboutpixel.de Osterhase 01 © Bernd Boscolo
Szerző: Andi
James Hunter, még mint Howlin’ Wilf
Igérem jövök! 🙂 Addig is egy kedvencem a Nagy, a Fantasztikus James Hunter-től, 🙂 aki ez időtájt (majd pontosan megírom mikor) még egy trióval játszott, a Howlin’ Wilf & The Vee-Jays –ban. Itt még nem gitározik, csak énekel és szájharmonikázik, de már magas szinten.
Karácsony előtt (ettől viszont tényleg meg lehet ijedni, ez a valós történet :)
Na szuper,még ez is!’ – morogtunk, a szánkat húzva. A kezemben tartottam egy meghívót, ami a gyerek egyesületének karácsonyi bulijába szólt. Úristen, mi lesz még, szinte minden napra jut valami! Edzések, szülői értekezletek, projektnapok az iskolában, mást nem csinálunk mint ide-oda futkozunk és ezeket az állandó programokat egy idő után tényleg nagyon meg lehet unni. Október vége óta megy szünet nélkül az adventozás a rádióban, sőt már arra is vetemedtek, hogy karácsonyi dalokat játszanak. Annak a zenei szerkesztőnek pedig istenuccse szívesen behúznék egyet, amelyik a karácsonyi dalokon túl, képes még Udo Jürgenset és Modern Talkingot is lejásztani. Őrület! Ahányszor meghallom,
Karácsony előtt (nem megijedni, ez nem az igazi verzió :)
Hurrá, legyen karácsonyi buli az egyesületnél! Bár az ötlet nem új, hiszen minden évben megrendezésre kerül, de nekünk ez lesz az első alkalom. Klassz lesz, hiszen együtt ünnepelhetünk mi mindannyian: szülők és gyerekek, a kézilabdás szakosztályból. Kedves kis találkozó vasárnap délután 2-től 4-ig a sportegyesület klubtermében. A program szerint lesz játékos meccs is az anyukák és az apukák részvételével „kedves szülők feltétlenül hozzanak magukkal tornacipőt!”, lesz a gyerekeknek izgalmas tombola és persze kávé, valamint aprósütemény. A jelentkezéseket már 1 héttel korábban le kellett adni, azt is megadva, ki mit hoz, azaz mit sütsz kis szücs. Minden résztvevő gyerek visz magával
A mai nóta – Bobby Solo II.
Bobby bácsi 1965-ből. Még mindig nem születtem meg, de már úton voltam. Ezek a hangok 100%, hogy hívogattak! 🙂
A mai nóta – Bobby Solo
Bobby Solo 1964-ben a Sanremoi fesztiválon. Ekkor mínusz 2 éves voltam, de nagy valószínűséggel hallhattam valahol ezt a zenét, mert idevonzott a földre és később megszülettem. Bizony-bizony, léteznek olyan zenék, ahogy könyvek is, amikért érdemes megszületnünk ezen a planétán. :))Itt van ez a dal például. 45 éve virágzik, túlél sok mindent. Mi lehet a titka? Ez a dal is csak egy egymáshoz kapcsolódó hangok összessége, ami valamiért jól esik nekünk. De mi ez??Lehet, hogy a rezgése kellemes, így harmóniában van a mi saját és a világunk rezgésével? Nem tudom, de egy biztos: hallgatni jó.
The James Hunter Story :) 1.
Hát igen. A „Vadász Jani”. (Jó, egy angolul jól tudó barátnőm szerint a James magyarul Jakab, de én akkor is maradok a Jani-nál, mert így szerinem helyesebb.) Egy csodálatos találkozásom egy olyan zenével, ami alapjaimban rengetett meg. Régóta készülök rá, el szeretném mesélni az egészet, úgy tűnik előbb-utóbb sikerülni is fog a történet szavakba foglalása.Nos: James Hunter egy szuper zenész, egy fantasztikus ember. Civilben is. Kétszer is volt szerencsém őt élőben látni, sőt beszélni is vele. (kmm itt most kicsit köhögnöm kellett, ugyanis eszembe jutott az angol nyelvtudásom … 🙂 ) Több lettem a zenéjétől. A művészete lenyűgöz, a
Schäffer Erzsébet
Remélem nem vagyok szemtelen, de nekem ő a Schäffer Erzsi. Erzsi, mert olyan mintha ezer éve ismerném. De tényleg, már hogyne ismerném, szinte mindent elolvastam tőle! Jösszasz, mennyi az idő? Késő van. Most már kevés szóra futja az időmből …. vár a vizszint 🙂 ezért csak a lényeget írom: Miatta és sok más szenzációs kollégája miatt járatom a Nők Lapját évek óta (pedig kicsit húzós az előfizetése itt kilfelden ) November 27-en jó pár órára Erzsi csak az „enyém” lesz! Hogyan, miként …. majd mesélek. Remélem kép is lesz, amit ide betehetek.
A mai nóta
Ez most olasz. És régi. És én imádom az ilyen zenéket. 🙂
Martin Rassau – fränkischer Humor :)
Ő egy remek komikus-szinész, aki tősgyökeres frankként valamiért imádja Budapestet! Teljesen véletlenül bukkantam különben erre az információra. Na de ne menjünk az időben ennyire előre! Az úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt felfigyeltem egy duóra, akiket elég gyakran láttam a helyi tévék műsorában. Ők ketten: Martin Rassau és Volker Heissmann a Comödie Fürth (a Fürth-i Vidámszinpad) alapítói, aktív színészei. Igaz, az állandóan nyomatott sorozatukat, amelyikben két idősödő és gyagyuló nőt játszanak nem nagyon szeretem, mert szerintem a Heissmann túljátsza. Valamikor amikor még gyerekszinpados voltam, akkor úgy tanultuk, hogy ez a ripacsság. Amikor valaki a karakter ábrázolásakor túlzásokba esik, és szó szerint