Embermesék

VM 2010 – Szösszenetek 3 – avagy az innerer Reichsparteitag

Izgalomra adott okot Katrin Müller-Hohensteinnek, az Oliver Kahnnal együtt Dél-Afrikából jelentkező nagyon szimpatikus riporternőnek a bakija.  (A Katrinka attól nagyon szimpatikus, hogy Erlangeni származású és igazi Clubberer, azaz szintén 1FCN drukker. Igaz a jó múltkor nagyon nem szerettem őt, amikor Budapestről a magyar-német barátságos mérkőzésről közvetített. Nem kérdéses, nem ő tehet arról, hogy gyönge a magyar foci, de akkor abban a kétszer 45 percben fel tudtam volna őt négyelni az egész Németországgal együtt. :))  Miroslav Klose fantasztikus gólja után ez csúszott ki a száján: Klose számára ez a gól egy „innerer Reichsparteitag” lehet. Magyarul szó szerint le lehetne fordítani, de a szólás lényege nem a szavak

VB 2010 – Szösszenetek 1

Angelos Charisteas (a frankoknak csak „Harry”) az eddigi legdrágább játékos, aki az 1FCN-hez, a nürnbergi csapathoz került. 2007-ben 2,5 millió eurót fizettek a csatárért.  (tessék kérem összehasonlítani az árat mondjuk a  Gomezével, akiért az általam nagyon utált Bayern München 25 milliót fizetett. Ès még csak nem is játszhatott, kispados volt! :)) Szóval jött Harry a Club-hoz (fränkischül: Glubb) nagy reményekkel. Nálánál is nagyobb reményekkel csak a szurkolók rendelkeztek. Aztán valami történt. Harry a csodacsatár elfelejtett futbalozni. Borzalmas teljesítményt nyújtott, csalódást okozott.  Sajnos még mindig az 1FCN játékosa, nem tudják elpasszolni, valószínűleg senkinek se kell……. Charisteas – aki különben görög állampolgár

Miért piszkáltam már megint a blogom külsejét?

A blogger tehet róla (nanáá, majd én .. bruhhaha :). Minden egy pofábamászóan feltűnő felhívással kezdődött. Amint bejelentkeztem, már nyomult is a hír az új funkcióról, a sablonok szerkesztésével kapcsolatban, trallala, már nem tudnám felidézni. Hát én ugye klikk, mert kíváncsi a néni. Amit láttam tetszett. Oké, cseréljünk blogmustert! Kicseréltem a korábbit. Jó lett. Schee. Hoppá, gond van, a headerkép az előző mintához tartozott, azért az nem illő továbbra is felhasználnom. Vegyük le! De mi legyen helyette? Jössszasz, ez gond, de nekem most nincs kedvem új képecskék kereséséhez! Vegyünk elő egy már meglévő komplett csomagot! Ugy van! Es ezzel el

Foci VB

4 éve Németország is a vendéglátó országokhoz tartozott. Itt Nürnbergben is játszottak világbajnoki meccseket, a hangulat a városban leírhatatlan volt. Nekem nagyon tetszett!  Emlékszem egyszer a pirosnál álltunk, amikor a járdán feltűntek (már meg nem mondom melyik ország) szurkolói. Nem angolok voltak, azok a belvárosban ittak, de hogy!!!! Volt egy angol pali, aki rövid időn belül lehörpintett 17 korsó sört az egyik Hauptmarkti egységben. Aztán az anyag pillanatok alatt vissza is jött. Mind a 17 korsó. De ez hozzátartozott az akkori flairhez, az atmoszférához, ez kérem teljesítmény volt, „Leistung”, becsülendő dolog! 🙂  Happening, németek, angolok, hollandok együtt, sírva, nevetve, piálva

Reiki ….. most már végigmondom

1994-ben kaptam meg az első beavatást, aztán fél évvel később elvégeztem egy ismétlőt, amivel szerintem egy nagyon kisszámú csoporthoz tartozom. 🙂 A többség a Reiki 1 után alig várja a Reiki 2-őt, azaz a második beavatást, én meg azt mondtam, hogy nekem ehhez idő kell. Szeretnék rá megérni és lehet hülyén hangzik, de méltó lenni rá. Kétségeim voltak magammal, mivel ez idő tájt buliztunk is rendesen :)), cigiztem is, mert az olyan nagylányos, úgy gondoltam, hogy az életvitelem (pedig de jóóó volt, istenem!! :))) nem harmónikázik ehhez a komoly dologhoz, hiteltelen lenne, ha mondjuk két, három …. wiskykólával és cigarettával

Tovább a Reiki útján

A reiki 1-el elindultam egy olyan úton, amiről már tudom, hogy az én utam. Csak kanyargós. Néha zsákutcákba kerülök, néha nem veszem észre, hogy merre is megy tovább. Pedig az enyém. Nem aggitálni szeretnék, hiszen annak akinek ez nem az útja, az nem is fog vele találkozni, akinek pedig igen, az nélkülem is rá fog találni. 🙂 Nem írok magáról a reikiről, ezt nálam nagyobb tudású emberek már megtették, minden hozzáférhető a neten. Amiről beszélni szeretnék, azok a személyes tapasztalataim. A saját találkozásom a reikivel és a hatására bekövetkezett változások lelki, szellemi szinten. Nem vagyok vallásos, sőt riaszt az egyház,

Reiki

Ugye írtam, mennyire be voltam rezelve a feltételezett betegségem miatt? Ott lóbáltam a lábam a kétségbeesés szikláján a teljes összeroppanás szakadékja fölött és igyekeztem úrrá lenni a halálfélelmemen. Újra mindent átgondoltam, hogyan segíthetnék magamon? Mit kéne csinálnom, mi lehet a megoldás? Aztán rájöttem, hogy az idő nagyon kevés, másrészt hibás vagyok abban, hogy nem éltem eddig is a megoldással, azzal a 2 fantasztikus kinccsel, amiket hosszú évekkel ezelőtt jándékba kaptam. Most az egyikről írnék. Ez a Reiki. Fiatal macska koromban történt a találkozás. 25 körül jártam, előtte az ilyen témák, mint ezoterika, parapszichológia, agykontroll egyáltalán nem érdekeltek, de nem is

Bicikli és James Hunter :)

Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :)) Addig is a kedvencem egyik régi nótája: James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek 🙂  és a the Vee Jays: Summertime