Na szuper,még ez is!’ – morogtunk, a szánkat húzva. A kezemben tartottam egy meghívót, ami a gyerek egyesületének karácsonyi bulijába szólt. Úristen, mi lesz még, szinte minden napra jut valami! Edzések, szülői értekezletek, projektnapok az iskolában, mást nem csinálunk mint ide-oda futkozunk és ezeket az állandó programokat egy idő után tényleg nagyon meg lehet unni. Október vége óta megy szünet nélkül az adventozás a rádióban, sőt már arra is vetemedtek, hogy karácsonyi dalokat játszanak. Annak a zenei szerkesztőnek pedig istenuccse szívesen behúznék egyet, amelyik a karácsonyi dalokon túl, képes még Udo Jürgenset és Modern Talkingot is lejásztani. Őrület! Ahányszor meghallom,
Szerző: Andrea
A mai nóta – Bobby Solo III.
Anyukám, gyereked lesz! :)))) Most már biztos!! 🙂
A mai nóta – Bobby Solo II.
Bobby bácsi 1965-ből. Még mindig nem születtem meg, de már úton voltam. Ezek a hangok 100%, hogy hívogattak! 🙂
A családom és én :)
Izlésünkben vannak ugyan kedvező átfedések, de vannak olyan pontok is amitől a hajunk kiegyenesedik. Itt van mindjárt a zene. Apus nem ismerte Bobby Solot.Erre lejátszottam neki 1 számot. Már az elején elkezdte rázni a fejét, majd a végén közölte, hogy most már érti, miért maradt ez a Bobby szóló. 🙂 Ilyen zenével nem is csoda.
A mai nóta – Bobby Solo
Bobby Solo 1964-ben a Sanremoi fesztiválon. Ekkor mínusz 2 éves voltam, de nagy valószínűséggel hallhattam valahol ezt a zenét, mert idevonzott a földre és később megszülettem. Bizony-bizony, léteznek olyan zenék, ahogy könyvek is, amikért érdemes megszületnünk ezen a planétán. :))Itt van ez a dal például. 45 éve virágzik, túlél sok mindent. Mi lehet a titka? Ez a dal is csak egy egymáshoz kapcsolódó hangok összessége, ami valamiért jól esik nekünk. De mi ez??Lehet, hogy a rezgése kellemes, így harmóniában van a mi saját és a világunk rezgésével? Nem tudom, de egy biztos: hallgatni jó.
Nürnbergi Karácsonyi Vásár – Christkindlesmarkt újra
2004. A Christkindlesmartkt gyerekközelből:
Nürnbergi Karácsonyi Vásár – Christkindlesmarkt
Allmächd (ejtsd: állmecht) mondja a frank , ami talán a magyar a „mindenségit”, „szent ég”, vagy a „szentségit” megfelelője. Igaz utóbbi mégis egy kicsit durva, szóval marad az első kettő. Most én is mondom: Allmmáchd, már megint itt az advent…. Márpedig az advent kitörésekor nyílik meg a híres nürnbergi Christkindlesmarkt, amit évről-évre 2 millióan látogatnak meg. Az egészet a Nürnberg-i Christkind, azaz a nürnbergi „Jézuska” (2 évenként válalasztják újra őket a jelentkező 16-18 éves diáklányok közül) nyitja meg a híres Prológgal. Emlékszem 3 éve ott álltunk a Hauptmarkton a reckenő tömegben, ahol moccanni se lehetett. Hátul tévétársaságok kameráinak tucatjai, a
24 órás vérnyomás mérés
Na ez is volt a héten! Karra felkerül a mandzsetta, nyakba pedig a nem igazán pillekönnyű adatrögzítő egység. A kettőt egy gumikábel köti össze, ami tapasztalatom szerint mindig útban van. 🙂Én is megkaptam a herkenytyűt. Hétfő délelőtt 10.00 órától kedd délelőtt 10.00 óráig. 15 percenként mér a bigyó, azaz felpumpálja magát a felkaron a mérő mandzsetta. Nyom is, fáj is, kellemetlen is …. de nem vagyok hajlandó rosszat mondani róla! :)))) Este 22.00 óra után reggel 7-ig már „csak” félóránként” mér a drága. Akinek már volt ebben a felemelő vizsgálatban része az úgyis tudja miről van szó, akinek még nem,
Hiányzásaim
Tudom, tudom, nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal. A kisfiam is ezzel idegesít nap mint nap.„Anyu, utojára november 15-én írtál a blogodba, nem gondolod, hogy egy kicsit régen volt??”„Jösszasz anyu, Robert Enkéről írtál utoljára ?????? Mikor volt az??”Mentségemre fel tudnék hozni sok mindent, de nem akarok untatni senkit sem, magamat se. 🙂A legeslegfontosabb, ami leginkább kikívánkozik belőlem, az a Schäffer Erzsébettel való találkozásom/tunk (a la femili oll tugedör), de ehhez időre volt szükségem, ugyanis nagyon mélyen érintett. Nem akartam elrontani a beszámolót túllihegéssel, vagy összevisszasággal.Várnom kellett, amíg az egész bennem leüllepedik és szavakat ölt. Már közel járok hozzá. 🙂
Robert Enke
A hírt gondolom mindenki hallotta. Aki nem, annak leírom: kedden öngyilkosságot követett el Robert Enke a német labdarúgó-válogatott és a Hannover 96 kapusa. 2003-óta súlyos depresszióval küzdött, de erről a családján és a kezelőorvosán kívül senki nem tudott, nem is tudhatott, hiszen Enke biztos volt abban, ha a betegsége kitudódik azzal véget ér a futballista karrierje. Félt mindentől. Először is attól, hogy elveszíti mindenét ha befejeződik a karrierje, hiszen ő csak focizni tud, de azt nagyon, meg attól is, hogy elveszik tőle a nemrég örökbefogadott kislányukat Leilát. El tudom képzelni mennyire kétségbe lehetett esve, ha ezt a legborzasztóbb halálnemet választotta.