Hazaküldték a szerbek egyik sportriporterét, az elkövetett orbitális hibája miatt. Ugyanis a német-ausztrál meccs kezdetén szegény azt mondta, hogy a német csapatnál változás van, Robert Enke sérült, ezért helyette más áll a kapuban…… Allmächd! Egy sportriporter hogy ilyet mondjon! Ùgy tünik nem ápdételte a szoftverét és ebből lett a leégés. Robert Enke öngyilkos lett 2009. novemberében. A tragikus hír bejárta egész Európát, de a jelek szerint a szerb kommentátorhoz nem jutott el, vagy nem állt össze neki a kép. Ciki. Robert Enke öngyilkosságáról tavaly én is írtam: https://embermesek.blogspot.com/2009/11/robert-enke.html Találtam németül is infót a bakiról: Itt
Szerző: Andrea
Foci VB
4 éve Németország is a vendéglátó országokhoz tartozott. Itt Nürnbergben is játszottak világbajnoki meccseket, a hangulat a városban leírhatatlan volt. Nekem nagyon tetszett! Emlékszem egyszer a pirosnál álltunk, amikor a járdán feltűntek (már meg nem mondom melyik ország) szurkolói. Nem angolok voltak, azok a belvárosban ittak, de hogy!!!! Volt egy angol pali, aki rövid időn belül lehörpintett 17 korsó sört az egyik Hauptmarkti egységben. Aztán az anyag pillanatok alatt vissza is jött. Mind a 17 korsó. De ez hozzátartozott az akkori flairhez, az atmoszférához, ez kérem teljesítmény volt, „Leistung”, becsülendő dolog! 🙂 Happening, németek, angolok, hollandok együtt, sírva, nevetve, piálva
Tovább a Reiki útján
A reiki 1-el elindultam egy olyan úton, amiről már tudom, hogy az én utam. Csak kanyargós. Néha zsákutcákba kerülök, néha nem veszem észre, hogy merre is megy tovább. Pedig az enyém. Nem aggitálni szeretnék, hiszen annak akinek ez nem az útja, az nem is fog vele találkozni, akinek pedig igen, az nélkülem is rá fog találni. 🙂 Nem írok magáról a reikiről, ezt nálam nagyobb tudású emberek már megtették, minden hozzáférhető a neten. Amiről beszélni szeretnék, azok a személyes tapasztalataim. A saját találkozásom a reikivel és a hatására bekövetkezett változások lelki, szellemi szinten. Nem vagyok vallásos, sőt riaszt az egyház,
Reiki
Ugye írtam, mennyire be voltam rezelve a feltételezett betegségem miatt? Ott lóbáltam a lábam a kétségbeesés szikláján a teljes összeroppanás szakadékja fölött és igyekeztem úrrá lenni a halálfélelmemen. Újra mindent átgondoltam, hogyan segíthetnék magamon? Mit kéne csinálnom, mi lehet a megoldás? Aztán rájöttem, hogy az idő nagyon kevés, másrészt hibás vagyok abban, hogy nem éltem eddig is a megoldással, azzal a 2 fantasztikus kinccsel, amiket hosszú évekkel ezelőtt jándékba kaptam. Most az egyikről írnék. Ez a Reiki. Fiatal macska koromban történt a találkozás. 25 körül jártam, előtte az ilyen témák, mint ezoterika, parapszichológia, agykontroll egyáltalán nem érdekeltek, de nem is
Mummus
Nem is tudom miért nem mertem leírni, nevén nevezni azt a betegséget, amitől úgy rettegtem. Ez volt a méhnyakrák Talán attól féltem, hogy azzal, hogy már nemcsak gondolatban jelenítem meg, hanem le is írom, azzal energiát kap, materializálódik, kvázi megteremtem. Mit csináljak, ez egy mélyen rögzült szokás, az agykontrollon tanultam még anno 1992-ben. 🙂Hála isten elmúlt minden, igaz a múlt héten pénteken még gyöngyöző homlokkal és harmónikázó térdekkel, az őrület (na jó, azért már sokkal nyugodtabb voltam, szóval már csak a félőrület) határán fel kellett hívnom a doktornőt egy laboreredmény miatt. 11.45-kor kellett őt felhívnom, nem is emlékszem arra mi
Bicikli és James Hunter :)
Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :)) Addig is a kedvencem egyik régi nótája: James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek 🙂 és a the Vee Jays: Summertime
Hal a szatyorban
Régen oltári jókat vigyorogtunk az ilyeneken: Hogy érzed magad? – Mint hal a deszkán. (vagy, mint hal a szatyorban. ) :))) Az alábbi képen is halacskáé a főszerep. Messzire már nem megy ő se. 🙂 kép: Jan Gropp / aboutpixel.de
Az orvosnál
Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.) Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden
Casting
….annyira fáj minden, direkt jó, hogy a kisfiam hétfő óta csütörtökig az Omijánál (nekem Anyóspajti) leledzik, Istenuccse nem tudom mit kezdhetnénk vele itthon, se kedv, se semmi ….. Ez a kisgyerek különben olyan tényleg mint egy angyal! Gyógyir ő mindenre. A humorát pedig imádom. 🙂Hétfön pakolta össze a táskáját: ez azt jelenti, hogy én a ruhanemüt összekészítem, beteszem a táskájába ( ő ezzel persze nem foglalkozik, véleménye szerint „es ist Wurst”, szóval tökmindegy mit vesz fel az ember :))) ), csak azt kéri, hogy maradjon elég hely a Barátainak. 🙂A maradék helyet aztán kitöltik a Barátok, a Plüssállatok. Szerinte Plüss