írja mindig az emailokban, én olvasom, de tudom, hazudik. Üdvözöl, szól, mosolyog rám, beszél hozzám, mert kénytelen, de minden, minden hamis. Ez a színjáték hamis és vérlázító, undorító, viszketést okozó, rossz közérzetet, úgy tudnék bőgni, ordítani, de leginkább elfutni, kifutni a világból. Valami nem működik és ezt tudjuk érezzük szinte az első perctől kezdve. Idegek és egymásnak feszülő akaratok, érdekek harca, messze az egészségestől. Nem látni bele a másik kártyáiba, a fejébe, hol siklott félre és min az egész, mi volt az a mondat, helyzet, válasz, napállás, ami miatt becsődöltünk. Márpedig becsődültünk. Nem megy együtt. Ellenségekké válva, írtózva várja két,
Szerző: Andrea
Zenék amiket (sajnos) nem ismerünk
Egy korábbi, a zenével kapcsolatos komment kapcsán indult el a vezérhangyám. Tényleg, mi lesz a zenékkel? Sőt! Mi van a zenékkel? A zenei rádióktól sokszor csömöröm van, borzalmasan egysíkúak, ugyanazt a szart nyomják óránként. Miért kéne (tényleg csak kéne, én elkapcsolok, kikapcsolok, engem nem kötnek egy adóhoz se) ugyanazokat a zenéket hallgatnom heti százezerszer, ugyanattól az előadótól, ugyanazt a nótát? Nem akarom! Esetleg maga a szám nem idegesítene annyira, ha csak ókor-ókor játszanák, de napi rendszerességgel neeeee! Ráadásul úgy emlékszem, régen a lemezeken tizenvalahány nóta is szerepelt. Jobbak, gyengébbek, a lényeg, hogy több. Nem értem, a mai CD-ken csak 1
Majom a neten
Sőt, egyenesen a facebookon! Nonja /kép: facebook/ Előrebocsátom, a következő sorok nem bírnak különösebb hírértékkel, de muszáj megosztanom, nehogy valaki lemaradjon egy mosolyról és elkótyavetyéljen akár csak 2-3 percet az életéből vidámság nélkül. Nem szabad.Helyszín: Bécs, Tiergarten Schönbrunn (Schönbrunni Állatkert) Nonja, az orángután hölgy (37 éves lett, de még mindig gyönyörű, láttam) 2009-ben komoly játékszerhez jutott. Samsungék egy reklámkampány kapcsán a mancsába adtak egy olyan digitális fényképezőgépet, amely a vele készített felvételeket egyből nyomta át a fészbúkra. A hölgy készített is jó néhányat. Az oldalán, mert bizony már ez is van, a művek megcsodálhatóak. Nonja oldala: Klikk Mondom, hogy láttam a hölgyet!
A túrós batyu túrója
Ha sorsod külföldre szólít, meg kell, hogy tanuld a falatok nevét, különben éhen maradsz. Áh, a fenéket, ettől nem kell ám félni, az önkiszolgáló boltban megtapogathatsz mindent, nem kell elmagyaráznod egy idegen nyelven, hogy mit kívánsz főzni és mi az a belevaló, amit keresel. Ránézel, vagy megtapizod a cuccot és a kinézetéből, alakjából, formájából nagyjából rá fogsz jönni, mi az ami kell. 🙂 A péknél már nehezebb. Bár nagy segítség lehet a kéz ujjainak használata. Rámutatni a kívánt falatra és az ujjacskák segítségével megmutatni, hány darab kell belőle. Mint az írástudatlan (nem mondom a nép nevét) kecskepásztorok. Rém ciki, de
4 perc 5 másodperc
Ennyi időbe telt valakinek telefonon felmondanom.Két stampelt ittam rá az előbb, ami égeti a gyomrom. A korábbi telefonhívás pedig a lelkem. Most minden ég. Ha szar az élet, akkor én most valakinek még szarabbá tettem. Rajtam keresztűl jutott el hozzá egy újabb csapás, nagyon sajnálom. Korábban még nehezebb volt, mára már sajnos rutinom lett, így jobban fel vagyok készülve ezekre a telefonbeszélgetésekre, amik azért lényegesen könnyebbek, mint amikor személyes találkozások alkalmával kell közölnöm a rossz hírt. Amikor ott van a másik ember a közvetlen közeledben, akkor érzed, szinte látod a hír megérkezését az agyában, a szívében, a kárt és az
Foci a Monarchiában
Persze nem „akkor”, hanem manapság. Az osztrákok és a magyarok is 3 góllal kaptak ki tegnap. Pedig itt (itt=Bécs, mert pár nap nyaralás mégis összejött) nagyon várták a csodát. Bíztak is benne! Olvasom a magyar véleményeket a magyar fociról. Ugyan azok, mind az osztrák vélemények az osztrákok teljesítményéről. Hozzá persze kézlegyintés és ähhh. Nincs különbség. Ez rendben is van, ha mi, szegény Magyaren kikapunk, nehogy màr a sógorék győzzenek! Ma délután se várok osztrák győzelmet …. Naná, hogy nem!! A Nürnberg játszik a Rapid Wien ellen. Többet erről majd otthonról. Így telefonon püttyögve nagyon nehéz.
Mercedes reklám …. kicsit másképpen
A legújabb vihar a biliben. A neten terjed Tobias Haase rövidfilmje, amit az egyik kedvenc helyünkön, a Fränkische Freilandmuseumban (Bad Windsheimben) forgattak. „Erkennt Gefahren, bevor sie entstehen.” azaz felismeri a veszélyeket, még mielőtt lérejönnek MCP from dath – Tobias Haase on Vimeo. A Mercedes a klipptől hivatalosan elzárkózott.
Goldenblog 2013 – jupiii
El se hiszem, a 15. lettem a 114-ből!!! Köszönöm mindenkinek, ismerősnek, ismeretlennek, blogolvasónak! 🙂 Aranyosak vagytok! http://goldenblog.hu/hirek/20130826_Ego_eredmeny_2013_goldenblog_kozonseg_sza.aspx Nekem öröm, ha újra és újra eljöttök ide, mert az azt jelenti, hogy adtam valamit. Nem írok népszerű dolgokról, se aktuális, mindenkit érintő témákról, elsősorban nem megfelelni szeretnék, csak kiadni mindazt magamból, amit ezerfelé kiabálnék a világban, amiről biztosan érzem, hogy tudnia kell mindenkinek, mert fontos, vagy érdekes, vagy röhejes …. Muszáj megosztanom. Ki kell írnom magamból. Mások örömére, vagy megbotránkoztatására, az mindegy. Az is mindegy, ha a kutyát se érdekli, mert a szándék a lényeg. Teszem mindezt őszinte szívvel és szeretettel.Még akkor is ha
Végre, foci!
Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a 2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! 🙂 Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból