Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :)) Addig is a kedvencem egyik régi nótája: James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek 🙂 és a the Vee Jays: Summertime
Hónap: 2010. június
Hal a szatyorban
Régen oltári jókat vigyorogtunk az ilyeneken: Hogy érzed magad? – Mint hal a deszkán. (vagy, mint hal a szatyorban. ) :))) Az alábbi képen is halacskáé a főszerep. Messzire már nem megy ő se. 🙂 kép: Jan Gropp / aboutpixel.de
Hal a szatyorban
Régen oltári jókat vigyorogtunk az ilyeneken: Hogy érzed magad? – Mint hal a deszkán. (vagy, mint hal a szatyorban. ) :))) Az alábbi képen is halacskáé a főszerep. Messzire már nem megy ő se. 🙂 kép: Jan Gropp / aboutpixel.de
Az orvosnál
Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.) Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden
Az orvosnál
Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.) Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden
A félelem folytatása ..
Ùristen, mi lesz velünk? Ez volt a bumerángként visszatérő gondolat. Nehéz ám bármiféle megoldást, kiutat elképzelni és klasszul azt vizualizálni, ha egyik sincs. Reális, elképzelhető terv híján álmodni se lehet. Aludni meg főleg nem. 🙂 A legrosszabbak azok az éjszakák, amikor még a legvadabb álomban se érzem magam biztonságban, mert az aggodalom onnan is kirángat, felébreszt. Éppen a gyilkos elől menekülök, amikor kitör az álombeli tehetetlen pánik. Mindenki ismeri, a legnagyobb erőfeszítés dacára se tudunk tovább lépni, főleg nem elrohanni. Kiabálni szeretnénk, figyelmeztetni másokat, segítséget kérni, de bármennyire is erőlködünk, nem jön ki hang a torkunkon. Ilyenkor megváltás, ha felébredünk,