Kedves Sofy és Tuta, köszönöm nektek az együttérző sorokat. Sofy, a gondjaimat Te már ismered, de azzokról itt nem akarok írni (naja, egyelőre nem, de ki tudja mi lesz később?? ). A húsbavágó problémáim úgy, de úgy el tudják venni a kedvemet …..Istenuccse, sokszor látom kilátástalannak az életemet, úgy érzem olyan mint egy szélmalomharc. Egyszerűen nincs értelme … :(((Jelenleg még mindig sebnyalogatós állapotban leledzek, de már kapaszkodom kifelé. Az egész mindenség elviselésében egyvalaki segít úgy igazán, és ő az én kisfiam. Nem akarom tullihegni, de ő tényleg egy fantasztikus emberke. Pusztán a létezése, a lénye egy igazi örömforrás. Ha már
