Embermesék

Az irodában

Hála ég, elég pergősen telik a napi 9 órám a munkában és a fiú kollégáimnak köszönhetően rengeteg a poén. 5 (!) fiúval dolgozom együtt, mindegyik más karakter, de karakter a javából. Azt is nekik köszönhetem, hogy megtanultam a labdát a papírkosárba rúgni, illetve dobni. Ha valaki nálunk jár és az irodánkból huppogást hall, akkor az nem más, mint a napi egyik fordulónk, célbarúgunk, célbadobunk. A múlt héten belefogtam az újabb játékba, a labdának a lábfejjel történő  papírkosárba emelésébe. Az egyik lövésem túl erősre sikeredett, a labda felvágódott a kollégám íróasztalára, ahol telibekapta az üdítős üvegét. Csak arra emlékszem, hogy leszartam

Ha új vagy egy munkahelyen

Ki ne ismerné azt az érzést, azt az izgalmat, amit egy új munkakezdés jelent! Hogy féltünk az állásinterjútól, igaz? Hogy izgultunk előtte, mennyire nehéz volt az a reggel, amikor készülődtünk, istenem! De szeretnénk megkapni az állást, fúúú de jó lenne! Ha szerencsénk van, működik a dolog. Először is eljutunk az állásinterjúra, ami alatt hirtelen kisüt a nap. Érezzük a megnyugtató rezdüléseket, a testbeszédek, a hangsúlyok, a mosolyok erőt adnak. Megnyertünk egy háborút, jól zajlott le a beszélgetés. Úgy érezzük, ez volt a legfontosabb, a legnehezebb, csak ezt a kanyart kellett bevenni, ez volt a legnagyobb kihívás. Tévedés, de mindegy, most