Embermesék

Kezdők a konyhában sorozat: mustáros flecken

Mi a fene legyen vasárnap a falat? Valami, amiből nem lesz grimaszolás, sértődés, valami, ami mindkettőnknek, különböző konyhákon felnőtt embereknek tolerálható, ízlik,  a főzése közben nem kapok dühromatot (gyakran előfordul) és a gyerek is megeszi.  – Egyszerű! Kniedla (krumpligombóc) valamilyen sülttel, illetve Schäufelével! Ahogy Bajorországban ez vasárnaponként tradicionálisan szokás! -vigyorgott apus mint pék kutyája a melegkiflire. – Neeeeeeee! Tiltakoztunk ketten is. – Sniccccci! – kiáltott fel a kisfiam, a rántott husira célozva. – Ne már megint! – torpedózta meg apus szomorúan az ötletet. Hogy én ezt már mennyire, de mennyire unom, el nem tudjátok képzelni. Nem esszük ugyanazt, nem szeretjük

Mogyorós-cseresznyés süti … a kukába vele!

Ìgérem sokat már nem mutatok belőlük nehogy unalmassá váljon, de szerintem a hozzám hasonló, a konyhát kissé ellenségüknek tartó muciknak tanulságos lehet minden elcseszett étel. Ugye azt mondják, hogy a hülye a saját hibájából tanul, az okos meg máséból.  Micsoda?!? Ezt a mondatot kitörlöm! :)))  Ha ráklikkeltek, elvileg egy újabb ablakban megnyitódik a kép, immárom nagyban. Ùgy jobban látható a fantasztikus recept. Itt pedig látható a fenti recept alapján készített saját termék: Azt mondjátok kicsit más? Én is.   A receptes képen látható puha-pihe levegős, könnyű tészta helyett kaptam egy összeaszott, összetapadt taplószerű képződményt. 🙁 Kemény és száraz volt a tészta,