Embermesék

Mesék Bécsből – egy kávéházban

A Grinzing egyik kicsi kávéházában ültem, amikor felfigyeltem a két fiatal lányra. A szomszédos asztalnál ültek, kb.18 év körüliek lehettek. Az életkorúknak megfelelően, megszakítás nélkül nyomkodták a mobiltelefonjaikat, túlontúl nem voltak érdekesek. Pár perccel később megérkezett a harmadik társuk is. Az újonnan érkezett lány se hozott magával valódi frissességet, perceken belül ő is nyomkodta a mobilt. Jöttek a szokásos csajos dumák, csacsogás, pont azok, amikre nem figyelünk oda, mert nem érdekel. De csak addig nem, amíg el nem hangzott a név: Sissi. Erre már fülelni kezdünk. A milyen Sissi hama’ világos lett, a Kaiserin (császárné) szavak után. A fiatal bécsi

Bécs kívülről, belülről, meg egy pici Sissi

NEKEM BÉCS = SZERELEM Ez a szerelem persze nemcsak úgy egyszerűen jött és lecsapott rám a 38-as Bim-en (villamos) zötyögve a Schottentortól a Grinzing felé, hanem hosszú évek alatt teljesedett ki. És persze ehhez is, mint minden jó dologhoz az életemben kellett ő: Erhard, a párom. Valójában neki köszönhetek mindent, ő szerettette meg velem a várost, annak gyönyörű dialektusát, kultúráját, zenéjét, történelmét, épületeit. Ő mesélt nekem sokat híres és kevésbé híres emberekről, pletykákról, igaz történetekről, helyekről és ezeket a meséket úgy érzem le kell írnom, tovább kell adnom. Részben ezért is ez a blog. Anno domino Győri lányként azért párszor