Embermesék

Kreatív blogger díj

Kaptam Kormitól a “falatok királynőjétől” bebebeee még szeptemberben, de kussoltam róla. Kussoltam, mert úgy éreztem ehhez egy kicsit több kell, ……. nem is tudom. Korminak persze akkor már fű alatt megköszöntem, de akkor is kényelmetlenül éreztem magam. Mégiscsak egymás ismeretlen ismerősei vagyunk már hosszú évek óta, a kedves gesztust tényleg csak az ő személyes udvariasságának tudtam be. Az, hogy valakinek tetszik amit csinálok az nagyon klassz, de valljuk be: a cél az lenne, hogy még több emberhez eljusson a hangunk.  Van valami enyhe exhibicionizmus természetesen az egészben,  én személy szerint kész lennék megosztani az egész világgal a gondolataimat, de mindezért

Egy darab Magyarország

Tavaly szerencsések voltunk, éppen jött egy fiatalember Nürnbergbe és volt még hely az autójában. Ìgy sikerült az anyunak ismét kijönnie. (Vonat már Bécsben átszállós = stressznadrág. Röpcsi csak Pestről indul, oda valahogyan még el is kell jutni, szóval mindenképpen egyszerűbb az autózás.) A fiatalember (kedveském, ha olvasod, akkor nem vigyorogni, mégis hogy írjam másképp? Írjam azt, hogy Attila?!?!? :)))) )  kedves, aranyos, szimpatikus. De sok dolgunk nem volt egymással, jött, hozta az anyut, aztán vitte 1 hét mulva haza. Utána, ahogy az lenni szokott: iwiw, facebook, trallala, rövidre zártuk az ismeretséget. Nem is tudom mikor kezdődött, de elkezdtünk “beszélgetni” az