Embermesék

Müttyögéseim

Mások makraméznak, festenek, akármiznek, én tervrajzok sminkelésével töltöm az időmet. És imádom!Itt egy nagyon hama-hama (hudri-vudri) munkám, amire csak nekünk volt szükségünk, szóval nem volt lényeges az összes árnyék és tisztázó varrás. :)) Egy iroda alaprajza, ami ölég randa és viseltes. Egy kicsit átpúderezve:

Mi legyen a kaja?

Nálunk a kaja egy rémálom. Már attól a kérdéstől is égnek áll a hajam, hogy „mit eszünk holnap?” Attól pedig, hogy  „mit eszünk ma ebédre??” egyenesen kiver a víz.  Egyrészt nagyon valószínű, hogy se gasztro blogot nem fogok vezetni, se szakácskönyvet kiadni. Finoman fogalmazva: nagyon nem szeretek főzni. Pontosabban, rendszeresen nem. Néha rámtör a kedv és akkor akár napokon keresztül is úszik a konyha, de én jobban szeretek enni valahol. A másik pedig a tökéletesen eltérő izlésünk a párommal. Hát igen, a magyar konyha és a német izlés már a kenyér kérdésnél jelentkezik. Fehérkenyér és barnakenyér csata. Apus utálja a

A blogom külseje…

…avagy nekem is ugrál a szemem! Ugrál az állandó változtatástól, de sajnos megtörtént az amire nem igazán vágytam: sikerült eltüntetnem a blogom sablonját. Azóta pedig csak keresek, keresek, keresek, próbálok rátalálni egy újra ami tetszik. Tetszikes volt már pár, de sajnos azok nem igazán müködtek. Elnézést elöre is, de el tudom képzelni, hogy még párszor meg fog változni a sablon.

Karácsony tovább ….

Megtaláltam a világ legegyszerübb sütireceptjét. Kakaós szíveknek hívják öket. A recept nagyon megfogott, ugyanis max. 3 sornyi volt. Ennél hosszabbak és bonyolultabbak nem érdekelnek, azokat az életbe se tudnám elkészíteni.  A kisfiam is segített ….. (pszt, igaz az elején megpróbáltam öt lebeszélni róla, mert uuuuutálom, ha minden úszik a lisztben, beleértve a konyha padlóját, a konyhaszekrények ajtaját, a gyerek ruháját, a haját és a szemüvegét, de annyira örült neki, nem volt szívem nemet mondani neki 🙂 ) gyúrta a trutyit, bocsánat: a masszát és formázta a szíveket. Az elején. Aztán internetes jelek, winding-es karakterek, tornyok, házak alakultak a keze alatt.

Karácsony nálunk

Szavakhoz nincs eröm (és momentán hosssú ö-m se :))) ) ezért inkább jöjjenek csak a képek. Az jobboldali kettön a kisfiam iróasztala. Láthatóan elrakodott ….. na ja, azért az elrakodni kifejezés a helyzetre mégiscsak túlzás, szóval maradjunk annyiban, hogy „helyet csinált” 🙂 a számítógépének. A gép érkezése sajnos 2 napig tartott, ugyanis az internet nagyon kibabrált velünk. Òrákon át próbálgattam az USB Fritz!-be életet lehelni, a lehetséges összes beállítást megpróbálva, de nem jött össze a WLAN kapcsolat. :((( Hát igen, egyrészt nem értünk mi ilyenekhez, másrészt pedig ott van a hajam színe, ami müszaki kérdésekben azért erösen determinál.  🙂 Szükség

Gyerekszáj – a la kisfiam

A drága nyuszikám sajnos nem beszél olyan szinten magyarul, ahogy én azt szeretném. Apukája magyarul egyáltalán nem tetszik érteni mit tetszik mondani 🙂 , így csak és kizárólag rám hárul a neheze. A nyelv érdekében bevetek mindent, legyen az szinvonal, mint Pöttyös Panni, Frakk, Vukk, vagy akármilyen baromság, „ne nevess, mert kifut a bableves”, a lényeg, hogy gyakoroljon, hogy beszéljen, hogy hallja a szavakat és lássa is őket leírva. Viszont a magyar és a német nyelv keveredéséből isteni poénok születtek. Kár lenne őket elfelejteni. Vannak persze „sima” beszólásai is, ezekért is nagy kár lenne! 🙂 A legfrissebb sztori ( na