Beza, és néha csak apró baromságokon! A múlt pénteken 10.00 órára várt a leendő főnöknőm az új munkahelyemen. Előtte nap apus elvitt autóval a helyszínre, hogy saját szemeimmel láthassam az utcát, a környéket. (Tudja ő jól, hogy Pánik Andi izgalmának csillapítása érdekében minderre szükség van 😉 ) Igen, meg kell néznem, hogy hol a buszmegálló, hol kell bemenni az épületbe, stb. Elhaladtunk a cím előtt egyszer …. kétszer, amikor megjegyezte, hogy ott vannak bent az udvarban. Mármint a cég. – Hopp! Hol is? – habogtam – Leparkoljak? Meg akarod nézni közelről? – kérdezte apus, mivel ismer engem jól 🙂 –
