Ismét csak tolom a történeteimet magam előtt tovább. Bocsánat, de tényleg ellopták tőlem az időt. Otthon, a hasonló elhavazásokkal kapcsolatosan az „örülök, hogy lyuk van a seggemen” példamondattal szemléltettük (és milyen jól!!) a helyzetet. A jelenlegi két munkahelyem közül az egyik óraszámát a napi 3-ról 6-ra feltornászták (hála isten), mert rengeteg a munka. Viszont a munkaidő igencsak beschissen (az emésztés szilárd produktumához köthető kifejezéssel tudnám magyarul kifejezni), mivel 14-től este 20-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a délelőttöm a saját munkáinkkal és a háztartással kapásból kilőve, a délután pedig a halaké. Németül: „für den Hugo” 🙂 Este a munka után
