Az anyutól. Az ilyen csomagok felbontása előtt azért mindig van egy kis izgalom, kiváncsian várjuk mit sikerült az anyunak újra küldenie. Nem, nem a megbeszélt és megrendelt cuccok miatt izgulunk, hanem az improvizatív részek miatt. 🙂 Ebben felülmúlhatatlan. Tudjuk, hogy jót akar, de tényleg néha a küldemények láttán a röhögéstől (jobbik eset) és a megdöbbenéstől nem tudunk megmozdulni. Èvek óta folyik közöttünk a csata és a meggyőzés arról, mi az amire feltétlen szükségünk lehet. Az anyu még mindig úgy gondolja, hogy ebben a szegény Németországban nem jutunk hozzá se fokhagymához, se paradicsomhoz és ungarische paprikához. Hát küld. Nem egyet-kettőt, hanem
