Ez volt a 35 éves és nem tudtam jelen lenni. Bántott egy kicsit. Részletek a találkozó alkalmából született levelemből: Egyrészt állati szomorú vagyok, hogy ismét nem tudok köztetek lenni, de nem fogjátok elhinni, most hogy ezt a levelet írom, egyfolytában vigyorgok. Vigyorgok, mert emlékezem, és csak jó dolgok jutnak az eszembe. Látom Zsuzsa (S.) rosszalló, de mindezek ellenére már-már nevetõ arcát, ahogy a padban hozzám hátrafordulva egy újabb vonalzóját adja nekem kölcsönbe, és a hangjában egy hangyányi rosszallással de sokkal több együttérzéssel utal arra, hogy ez már a 32. vonalzó ebben a tanévben ……. Aztán lassan végigmegyek a padsorokon és
