Hát igen. A „Vadász Jani”. (Jó, egy angolul jól tudó barátnőm szerint a James magyarul Jakab, de én akkor is maradok a Jani-nál, mert így szerinem helyesebb.) Egy csodálatos találkozásom egy olyan zenével, ami alapjaimban rengetett meg. Régóta készülök rá, el szeretném mesélni az egészet, úgy tűnik előbb-utóbb sikerülni is fog a történet szavakba foglalása.Nos: James Hunter egy szuper zenész, egy fantasztikus ember. Civilben is. Kétszer is volt szerencsém őt élőben látni, sőt beszélni is vele. (kmm itt most kicsit köhögnöm kellett, ugyanis eszembe jutott az angol nyelvtudásom … 🙂 ) Több lettem a zenéjétől. A művészete lenyűgöz, a
Nap: 2009. november 26.
24 órás vérnyomás mérés
Na ez is volt a héten! Karra felkerül a mandzsetta, nyakba pedig a nem igazán pillekönnyű adatrögzítő egység. A kettőt egy gumikábel köti össze, ami tapasztalatom szerint mindig útban van. 🙂Én is megkaptam a herkenytyűt. Hétfő délelőtt 10.00 órától kedd délelőtt 10.00 óráig. 15 percenként mér a bigyó, azaz felpumpálja magát a felkaron a mérő mandzsetta. Nyom is, fáj is, kellemetlen is …. de nem vagyok hajlandó rosszat mondani róla! :)))) Este 22.00 óra után reggel 7-ig már „csak” félóránként” mér a drága. Akinek már volt ebben a felemelő vizsgálatban része az úgyis tudja miről van szó, akinek még nem,
Hiányzásaim
Tudom, tudom, nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal. A kisfiam is ezzel idegesít nap mint nap.„Anyu, utojára november 15-én írtál a blogodba, nem gondolod, hogy egy kicsit régen volt??”„Jösszasz anyu, Robert Enkéről írtál utoljára ?????? Mikor volt az??”Mentségemre fel tudnék hozni sok mindent, de nem akarok untatni senkit sem, magamat se. 🙂A legeslegfontosabb, ami leginkább kikívánkozik belőlem, az a Schäffer Erzsébettel való találkozásom/tunk (a la femili oll tugedör), de ehhez időre volt szükségem, ugyanis nagyon mélyen érintett. Nem akartam elrontani a beszámolót túllihegéssel, vagy összevisszasággal.Várnom kellett, amíg az egész bennem leüllepedik és szavakat ölt. Már közel járok hozzá. 🙂