Szomszédok

Nem is tudom, szabad-e ilyet leírnom, politikailag korrekt-e az a megállapítás, hogy a németek mások mint a magyarok. Főleg a szomszédok :))) Nem akarok általánosítani, ezért pontosítok: az én eddigi  szomszédaim. Jók vagyunk apussal az emberek megfigyelésében. A ” milyen színű miben volt a páciens és mi volt a szatyorra írva?” résznél természetesen életem párja labdába se rúghat, de az emberkék jellemző tulajdonságait ő is nagyon rövid időn belül felismeri. Ezek alapján nevekkel látjuk el a körülöttünk élőket, ellenségeket, barátokat.
Ahol most lakunk ott van már:

• egy Boszink (a nyanya a sötét ármánykodás mintapéldája)
• egy Otto-Királynőnk (állítom, hogy az Otto és a többi csomagküldő szolgálat belőle él, naponta érkeznek a nevére csomagok, de ő soha nincs otthon. A csomagért jó pár nap késéssel jön, ahogy ideje engedi, néha este fél 10-kor. Na ilyenkor én már nem nyitom ki neki az ajtót. )
• egy Fittneszgurunk (a pali hálószobájában egy futógép, a nappaliban pedig egy lépegetős kínzóeszköz áll, az autóval sportosan parkol, amiből időt magának se hagyva  száll ki, (mit kiszáll, kiszökken!) a ház előtti pár lépcsőfokot egy elegáns de nagyon gyors ugrással  tudja le, folyamatosan siet, szökell, brrrr .:))))
• és van egy Blockwart-unk is, csak a megfigyelésével el lehet érni a könnyfakasztó röhögést. A kifejezés a náci időkben élt, olyan körletfelelősnek fordítanám. De a Herr Szomszéd maga a megtestesült egyéniség. 🙂 Mindent tud és mindenki más hülye. Anyuja detto.  Mindenkivel összevesznek, állandó „megnemértéstől” szenvednek. Ha kutyája van az új lakónak akkor azért toporzékolnak. Ha nincs kutyája, akkor találnak más hibát: miért így parkol? :)))

Blockwartunk iszik.Nem csak állítom, látszik is rajta. 🙂  Es állandóan lóg a szájából a cigaretta. Ő baja. Na, ma vele történt valami, de hogy mi, azt ma már nem tudom elmesélni. ….. folyt. holnap. 🙂