Egy majdnem tökéletes karácsony Grazban

Már évek óta ezt kellett volna tennünk, elutazni, elhúzni a közösen utált karácsony elől, de gyáva kutyák voltunk. Ezt nem teheted meg a gyerekkel, anyóssal, a rokonokkal, mit szólnak majd az emberek? Na egy bizonyos életkor után meg fogja mindenki tanulni, de nem is tanulni, inkább megérteni, amihez mi már felnőttünk teljesen: tök teljesen mindegy mit szólnap a népek. Ez a te életed! Éld. (Bár vitathatatlan az is, hogy szükséges hozzá pénz, ezzel nem is vitatkoznék.) Ha úgy érzed a torkodat szorongatja minden elvárás, szokás, változtass. Könnyű mondani? Már igen. De mondom, ehhez a ponthoz el kell jutni. Addig csak próbálj megfelelni mindenkinek, rokonnak, kollégának, tegyél mindent úgy, ahogy ők is teszik, ahogy elvárnák, hogy mások is tegyék. Kövesd a tömeget, nehogy kilógj. Örülj a karácsonynak, ünnepeld, még akkor is, ha a hátad közepére se kívánod…
Na ennek nálunk vége.
A teljes projekt nem sikerült, egy 90 éves nagymamát/anyóst mégsem hagyhatsz szenteste egyedül otthon, de december 25-től miénk lett a világ. Azt tettük, amire vágytunk, elutaztunk. És tojtunk magasról a karácsonyra.

Mindegy hova, csak menjünk!

Az elképzelés csak annyi volt, hogy mindegy merre, aztán jött a finomhangolás: legyen nyugis, körbe-körbe aranyos kis hegyekkel, hóval, lankákkal és teljes ellátással. Legyenek kávéházak, öreg városrészek, szép épületek, jó kis éttermek és persze sörfőzdék! Elképzeltem magunkat a bajor erdőben egy gyönyörű kis helyen, ahol napi 10-15 kilómétert (ezt később gondolatban azért csökkentettem …) gyalogolunk a hóban, élvezzük a természetet a levegőt és végre megfeledkezünk mindenről, elássuk a stresszt. Olyan pihenést szeretnék ami után a munkahelyemen meg kelljen kérdeznem, hogy merre van az irodám és hogy hívják a kedves kollégákat! De későn ocsúdtunk, a legjobb helyeket már mások kilőtték, nem igazán volt szabad szoba. Egymás után haltak dugába a tervek, nix Bajor Erdő, nix Tirol …na ja, akkor legyen valami egyszerűbb helyen, mondjuk Ausztria Mühlviertel, vagy menjünk megint Bécsbe?! Bécs kiesett. Még a kétcsillagos szállodák is pofátlanul az ötcsillagosok áraival kínálták a szobákat, de szilveszterre már azokban se volt szabad szoba. Nehezen találtunk valamit Ausztriában a Mühlviertől picit feljebb, na ja, jobb mint a semmi. Megyünk. Hmmm … kicsit unalmas lesz ott, de mindegy. Aztán nem tudom mikor ugrott be az ötlet, Graz. A kisfiam már egy éve grácozik, rettenetesen kiváncsi a városra, ahonnan az egyik kedvence (nekem is az) indult útjára, a Granada. Nekünk végül is oly mindegy volt hova, tehát yess, legyen Graz! E. nagy mester a szálláskeresésben, itt is szerencsével járt. Egy viszonylag új szállodát sikerült találnia, ahol még volt a részünkre két szabad szoba, sőt nem is csak senkinek se kell maradék szobák, hanem szuperek! A Mühlvierteli szobákat köszönettel visszamondta és készültünk a meglepetésre. Előre élveztük a pillanatot amikor a kisfiam majd rájön útközben arra, hogy máshova megyünk és főleg azt amikor majd megtudja hova! Beszereztünk néhány útikönyvet és információs füzetet a városról, elkezdtük nézegetni a youtubos filmeket Grázról, olyan tök jó volt előkészíteni ezt a meglepetést, tiszta lázban égtem. Milyen ajándékot lehet még adni egy 18 éves gyereknek, akinek kvázi mindene megvan? Mi lehet az a nagybetűs ajándék, aminek mégis szívből örülne? Nehéz. Az egyetlen lehetőséget csak ebben az útban láttuk, a meglepetésben.

Jaj de jó lesz Grazban!

Lelkesen kérdeztem E.-t a páromat:
– „Láttad? Van ott egy kisebb hegy is a Schlossberg, onnan csodás kilátás nyílik a városra!”
– „Ja, der Schlossberg. Und das war’s. (és ennyi is volt).” -jött a válasza és röhögtünk. Mert tény, hogy olyan rettenet sok látnivaló nincsen arrafelé. A 100 lapos útikönyv 10 oldala a látnivalókat tartalmazza, a többi az éttermeket, kávéházakat ….. (de ez most tényleg egy durva barokkos túlzás tőlem).
Negatívan befolyásolt minket egy további vélemény, Norbié. Van nekünk egy tündéri 90 éves ismerősünk, ő a Norbi. Ez az ember egy csoda. Előbb-utóbb be fogom mutatni. Fiatal korában az övé volt a világ, tele volt lóvéval. Eszméletlen meséi vannak, brilliáns poénjai. Norbit kérdezte E., hogy járt-e már korábban Grazban? Persze. (na klar) És mi van ott látnivaló, érdekes? Nix …- volt a válasza. Da gibt’s nix. És ha ő mondja, akkor stimmel is. Be is jött.
(egyszer még szégyentelenül le is provincoztam a várost, amire már E. is felvonta a szemöldökét, hogy Ausztria második legnagyobb városa, közel 300.000 lakossal, na ja, hogy egy kis provinc lenne .. ? )
De végül is tök mindegy milyen ez a kisváros/nagyváros, mi odamegyünk mert még soha nem láttuk és élvezni fogjuk a mást, az újat, a szabadságot.

A meglepetés

Hát mit mondjak.  Az elképzelésünk szerint, valahol egy osztrák autópályán fogja majd észrevenni a gyerek, hogy nem jó irányba megyünk. Ekkor elegánsan átnyújtjuk neki a kesztyűtartóban eldugott Grazos könyveket és örülni fogunk a határtalan örömének….
Na ja, a határtalan és leírhatatlan öröm másképpen néz ki. A gyermek öröme könnyen leírható és határa is volt. Olyan módjával. Az arcát nem láttam, mert én vezettem és 170-nél már nem nagyon merek hátrafordulni, de azt meg tudtam állapítani, hogy az eufóriás boldogság az más. Dehát ő még csak 18 éves, tökéletes kamaszos disztanciával megáldva, amit mi szülők kicsit nehezen viselünk.
Mindegy, sikerült az akció, tudom hogy jó fejek voltunk a szemében ezzel a meglepetéssel, tudta hogy neki szerveztük.

Servus Graz!

Mit mondjak? Tetszett. Na ja, a grazi magyarok facebookos csoportban hirtelen felindultságból elkövetett beírásom arról, hogy milyen helyes kis városban élnek nem váltott ki osztatlant lájkvihart. Sőt. De megértem. Nem láttam az egész várost, csak a szép belvárosi részeket. A Schlossbergről is látható jó néhány randa épület, beton tízemeletes, de melyik városnak nincsenek ilyen részei?
A belváros szép, a „Bim”-vel (villamos) pár megállónyit ingyen lehet utazni. Melyik megállótól meddig, ezen a linken elérhető.
A Schlossbergre ahogy minden rendes túrista mi is többször felmentünk. Ez a kisebb hegy a város szimbólumával, az óratoronnyal együtt szinte mindenhonnan látható. Tetején persze egy régi vár és jó kis éttermek. Kipróbáltuk a Schlossbergbahnt a majdnem 60 fokos dölésszögű vonatot, amivel kényelmesen fel lehet jutni a Schlossbergre, illetve a hegy gyomrában levő gyors liftet. Csináltam ötmillió fotót a kamerámmal, a mobiltelefonommal, nem tudtam betelni a kilátással. A hozzám hasonló tériszonyosokat bátorítanám, a kisvonatban semmi problémám nem volt, bár előtte nagyon féltem tőle. A félelem nem volt ok nélküli, nem semmi látvány a meredek sínpálya a város felől megpillantva.
Apropó Schlossberg! Jókat vigyorogtam a fiúk vitáján a német helyesírással kapcsolatosan, miután tudni akartam hogy két „s”, vagy „ß” az a szó, hogy Schlossberg. A német nyelvvel kapcsolatos témákban egy kicsit kívülállóként érzem magam a családban, fájdalmamat csak az enyhíti, hogy ők meg nem beszélnek magyarul (csak a gyerek egy kicsit). E. szerint ß, a gyerek szerint két s. Nekifogtak guglizni, egymásnak próbálták bebizonyítani az igazukat. Nem tudom kinek van igaza, mivel mind a két írásforma megtalálható a neten. 🙂

Az egyik kedvenc gasztró helyünk neve se teljesen világos nekem, de lusta voltam utánnanézni. A Die Herzl  igazándiból Das Herzl lenne. Miért die? Talán a régi fogadósné aranyvirágot hívták így, keine Ahnung. De a családom férfitagja ezen már előre röhögtek (pontosabban rajtam), kiváncsiak voltak arra, mikor csekkolom a die-t és mikor fogok rákérdezni.

A híres óratorony, Graz szimbóluma. A 13 századból származik és a korán kívül a hozzá fűződő történet teszi még érdekesebbé. 1809-ben a várost megszálló francia csapatoktól a grazi polgárok pénzért megváltották a tornyot. (Régen az óra – ahogy szokás volt – csak egy mutatóval rendelkezett, kizárólag az órákat mutatta. A perceket is mutató kismutató a későbbi idők hozadéka.)
A Schlossbergről szépen le lehet sétálni, az egyik stáció ez az óratorony.
Érdekes épület a Kunsthaus is (Művészetek háza). A helyiek csak barátságos földönkívűlinek, vagy kék hólyagnak hívják, pont úgy is néz ki. Jól néz ki a Mur folyón a jópofa műsziget a Murinsel. Este kivilágítva csodás! A bimm-bamm téren (Glockenplatz) naponta 3x (11.00, 15.00 és18.00 órakor) táncolnak a kis figurák.
Enni-inni-bodorodni: Sörözők régi mesés épületekben hasonló mesés sörökkel és jó kis étlapokkal. Steiermark (Stájerország) folyékony aranya a tökmagolaj mindenhol és minden mennyiségben. Néhányan a családból seggest tudnának ugrani bele. (bocs, de így mondja a német). Tökmagolaj a salátán, sőt a tiramisun is! Kávéházak, imádott bécsi reggelikkel, amiknek a királynője az Ei im Glas, azaz a lágytojás üvegpohárban. Hotelekből, szállásokból elegendő van, minden pénztárcára van megoldás.

Grazot ajánlom, érdemes egy pár napot eltölteni ott. Nem hiszem, hogy különösebb apropó (= valamilyen koncert) nélkül visszatérnénk oda ismét, de ez a decemberi pár nap szuper volt, jó volt ott.

És jöjjön a végén a fő ok, amiért Graz egyáltalán befutó lehetett. Ez pedig nem más, mint a Granada zenekar. Állati jók, hasonlóan a Wandához (majd őket is bemutatom) szenzációs jó és fiatalos zenét játszanak. Gyermek szereti, anyuka szereti, apukának tök mindegy, a lényeg, hogy Österreich!
Ízelítőnek két számuk. Az egyik a város – Die Stodt (nem Stadt, mert ez steirischer Dialekt, így beszél kérem szépen Arnie is, Arnold Schwarzenegger). A másik pedig a Berlin c. számuk. (idézek belőle: Schöne Grüße aus Graz nach scheiß Berlin … ebből a mondatból kiderül, hogy a grazi Burlinak valami baja lehet valakivel ott Berlinben)

Éljen a karácsony, éljen a szabadság, éljen Graz!