Embermesék

Das Balaton Combo

Nem tudom mikor, talán 2003-ban hallottam őket először, méghozzá a Bitte-bitte sör c. számukat és jókat vigyorogtam rajta. Már a nevük is jó, hiszen aki kicsit kiismeri magát a német névelőkkel (az nem én vagyok), annak egyből feltűnik a hibás “das”. Mivel a Combo az “der”. Nekem naná, hogy nem tűnt fel, nem hiszem, hogy valaha is gondolkodtam volna a Combo szó névelőjén. De ez így autentikus, hiszen mi külföldiek a büdös életben nem fogjuk tudni elsajátítani a névelők helyes használatát. Óh bocsánat a tökéletesektől, tudom léteznek ők is, de kisebb számban mint mi, tökéletlenek. Csak azok tudják hibátlanul elsajátítani,

Tschuschn (már megint Bécs)

Biztosan ismeritek a kifejezést, de pontosan kit is hívnak Bécsben Tschuschnak? A 70-es évektől a jugókat nevezték így, de manapság már nem állnak meg a Balkánnál, a bécsiek a külföldieket nevezik Tschusch-nak. Egy lehetséges magyarázat szerint a kifejezés a szerbhorvát ćuš (kiejtve: tschusch) szóból ered, amit az igásállatok hajtásánál mondogattak, hasonlóan a magyar “gyia” és “hö” szavakhoz. (Hogy ez a hö nekem honnan ugrott be, nem tudom, lehet nem is létezik.) Ezeket az állathajtókat nevezték “Tschuschen-nek” és ez a szó korábban minden volt, csak nem lekezelő. Az idők változásával vált a kifejezés lenézővé, a hozzá csapódó negatív mellékízzel majdnem sértővé.

Wolfgang Ambros – A klanes Resümee

Nagyon fontos nekem a zene, valamilyen újonnan hallott, felfedezett daltól, zenekartól mindig fel vagyok lelkesülve, nincs üresjárat. Van aki számomra megunhatatlan, mint például Wolfgang Ambros Bécsből. Rendszeresen fedezem fel egy-két régi számát (újakat nem ír), nagy kedvencem. Vannak nóták, amik néha eredetiben a hangszerelés miatt nem is annyira ragadták meg a figyelmemet, de hála a temérdek koncertfelvételnek néha szinte rácsodálkozok egy-két újra kitalált és feldolgozott régi számára, amik az új hangzásukkal teljesen elvarázsolnak. Nagy élményt jelentettek nekem Wolferl koncertjei, jó néhány kincsre leltem ezeken az estéken. A pali szenzációs. Az is, ahogy játszik a gitárján, ahogy énekel. Egy ilyen kincs

Servas du

Mielőtt folytatnám a történeteimet egy kicsit megállnék. Megállnék Wolfernél és a Seiler & Speernél. Wolfgang Ambros egy osztrák legenda. Nagy szerencsémre már három koncertjén jártam, egy 2020-as bécsi fellépésére is megvan a jegyünk. Sokan ismerik a nótáit, az arcát, emlékeznek rá. Garantáltan nem ismernék meg most, ha látnák. Kb. 1 hónapja jártunk Heilbronnban, ahol koncertet adott. A koncert napján kora délután betértünk egy helyi felkapott helyre, október ellenére baromi meleg volt, így a kerthelységben ültünk. Aztán észrevettük Wolfert is, tőlünk két asztalra ült a billentyűs Günter Dzikowskival (szenzációs ő is!) és a technikus Tony Schoenhoferrel, de senki nem ismerte őt

A Granada Grázból – szerelem ez a zene

Már évek óta tudnom kéne róluk, ha egy picit odafigyelek. Amikor a kisfiam nekifutott, hogy megmutassa nekem ezt a Granadát, szerinte nekem ez a zene tetszeni fog és két nótájukat játszotta le (a Wien wort auf di-t és az Ottakringet), még nem voltam rájuk vevő. Emlékszem nem is nagyon figyeltem oda, rá-rápillantottam a videójukra, de nem érdekelt. A számokból két-két rövid sort meghallgattam, hümmögtem, talán még idegesített is, hogy nekem most ezeket kell néznem és hallgatnom és valami hasonló ítéletet alkottam, hogy na ja, jó-jó, elmegy, de szerintem egyik se nagy durranás. Bocs ez nem az én zeném, nem érdekel.

50 ok, amiért Bécset szeretni lehet!

A napokban néztük meg az RBB adón (Rundfunk Berlin-Brandenburg)  a 50 Gründe, Wien zu lieben filmet, jaaaaj! Nagyon jó volt! Ahhoz képest, hogy ég és föld a különbség Bécs és Berlin között, a berlini tévéseknek elég ügyesen sikerült sok hasznos infót összeállítaniuk a *világ legszebb és legélhetőbb városáról. (*nekem az)A fenti linken meg tudjátok nézni a műsort, szívből ajánlom a németül beszélőknek, illetve azoknak, akik ötleteket keresnek, mit lenne érdemes felkeresni Bécsben. Az icipici hibák Néhány hiba is becsúszott a műsorszerkesztőktől, E.  ezeket kivétel nélkül azonnal megreklamálta. Tök jó volt, élveztem, annyi mindent tud imádott városáról. Például: A 22-es pontban

Bist du deppert! :-)

A facebookon sok a hülyeségre öszpontosító oldal, csoport (hála Isten!), néha jókat mosolygok a megosztott poénokon, képeken, de ez itt az eddigi összest felülmúlta, mert ezen felnyerítettem. A kördiagram ezt a kérdést feszegeti:  Mikor táncolnak a bécsiek valcert? A lehetséges válaszok: Elegáns öltözékben egy kultivált esti rendezvényen (sárga színnel jelölve) Bebaszva mint atom szilveszterkor (lila színnel jelölve) Felhívnám a figyelmet a gyönyörű “Blunznfett” kifejezésre. A Blunzen a véreshurkát jelenti, a fett pedig hogy valami zsíros. A kifejezés lefordíthatatlan, de szerintem érthető. A nagyon részeg emberre mondják, hogy blunznfett, vagy hogy fett wie ein Igel (Igel = sün), vagy angsoffen wie

Irány a Würstelstand!

Péntek este a Fendrich koncert után, kilépve a Stadthalléból az éjszaka fogadott minket. Feltúrbózva, tele a zene által kiváltott emóciókkal, az átélt koncert élményével, csak egyre vágytunk, hogy mindez folytatódjon. A fene se kívánt aludni menni. Viszont a folytatáshoz falat kell és egy sör. Hova mész Bécsben éjszaka ha éhes vagy? Még szép, hogy az egyik Würstelstandhoz (virslis, sültkolbászos)! Bécs elképzelhetetlen enélkül a standok nélkül. A Würstelstandok története A monarchia idejére datálódik az alapításuk, a háborút megjárt katonák egzisztenciáját próbálták ezekkel a – akkortájt még mozgó – kis büfékkel biztosítani.  Késő éjszakáig nyitva voltak, amivel az éjszakában dolgozók és úton

Bécsben

az előzmények:  Rainhard Fendrich Nürnbergben Raini szerdai nürnbergi koncertje utáni napra óvatosan és roppant előrelátóan szabadságot kértem. Persze csak egy napra, csütörtökre, pénteken ismét dolgozni készültem. Egészen csütörtök reggel 8 óra 56 percig, amikor is megérkezett Rainhard Fendrich facebook teamjétől az üzenet, nyertünk két jegyet a pénteki bécsi koncertjére. Az örömünk leírhatatlan volt, az a mint majom a farkának féle. De! Mert ott volt ugye a de, a nem fog menni mummusa is, hiszen nekem péntekeken dolgozni kell mennem. Bécsbe?! Holnap? Ne, felejtsd el! Bizony, nem fog menni, mert teszem azt, kivehetek még egy napot, neeem, ezt nem tehetem meg,

Raini

Rainhard Fendrich már hosszú évekkel ezelőtt bekúszott az életembe. A 80-as években találkoztam először a zenéjével. Győrben fogtuk az osztrák tévét és valamelyik rádióadót. Meg persze a cseheket, amiből csak egy gyakran elhangzó szóra emlékszem: bibornye, de őket nem hallgattuk soha. Huszonvalahány éves korom előtt egy hangot nem beszéltem németül, így Rainit a többi osztrák énekessel együtt csak hallottam, de nem értettem. Olyan bikicsunájos módon próbáltam ismételgetni a szövegeket, de nehéz volt, fogalmam se volt hol kezdődik és végződik egy szó, egy mondat. De a zene egy picit tetszett. Aztán pont. Túlontúl nem érdekelt. Ha nem E. lenne a párom,