Embermesék

A Granada Grázból – szerelem ez a zene

Már évek óta tudnom kéne róluk, ha egy picit odafigyelek. Amikor a kisfiam nekifutott, hogy megmutassa nekem ezt a Granadát, szerinte nekem ez a zene tetszeni fog és két nótájukat játszotta le (a Wien wort auf di-t és az Ottakringet), még nem voltam rájuk vevő. Emlékszem nem is nagyon figyeltem oda, rá-rápillantottam a videójukra, de nem érdekelt. A számokból két-két rövid sort meghallgattam, hümmögtem, talán még idegesített is, hogy nekem most ezeket kell néznem és hallgatnom és valami hasonló ítéletet alkottam, hogy na ja, jó-jó, elmegy, de szerintem egyik se nagy durranás. Bocs ez nem az én zeném, nem érdekel.

Egy majdnem tökéletes karácsony Grazban

Már évek óta ezt kellett volna tennünk, elutazni, elhúzni a közösen utált karácsony elől, de gyáva kutyák voltunk. Ezt nem teheted meg a gyerekkel, anyóssal, a rokonokkal, mit szólnak majd az emberek? Na egy bizonyos életkor után meg fogja mindenki tanulni, de nem is tanulni, inkább megérteni, amihez mi már felnőttünk teljesen: tök teljesen mindegy mit szólnap a népek. Ez a te életed! Éld. (Bár vitathatatlan az is, hogy szükséges hozzá pénz, ezzel nem is vitatkoznék.) Ha úgy érzed a torkodat szorongatja minden elvárás, szokás, változtass. Könnyű mondani? Már igen. De mondom, ehhez a ponthoz el kell jutni. Addig csak