Végre itt a szezonja ennek a fantasztikus zöldségnek. Magyarországon még nem ismertem, itt Nürnbergben kezdtem el úgy igazán kóstolgatni. A legelején még semmiképpen nem tartottam a zöldségek királynőjének, úgy találtam nagy a hűhó körülötte és baromi drága. Aztán pár éve beleszerettem. Az idei Corona-vírus miatti kényszerszabadságom, illetve a helyi lakhelyelhagyási korlátozások miatt, szinte minden nap ugyanazt a 7-8 km-es túrát jártuk le, ami gyönyörű és részben az egyik itteni spárgaföld mellett vezet. Hetekről-hetekre figyeltük a terület „mozgását”, a spárga életre kelését. Annyiszor jártunk arra, olyan sokszor beszéltünk a spárgáról, hogy nem volt visszaút. Ennem kellett belőle. Korábban csak étteremben ettünk
