Embermesék

Háborús hangulatban Bécsben – hogy ott rohadjon meg az a vírus!

Szeptemberben hazalátogattunk a második hazánkba Bécsbe. Tettük mindezt a vírusos idők kellős közepén. Sokat tököltünk előtte, menjünk, vagy ne? A tervezett út előtti héten húztak bele a számok, napi 200-400 új fertőzést regisztráltak a városban. Egy baromság most utazni, igaz? Vagy mégse? Vagy mégis? Most mit csináljunk? Ez ment az utazás napjáig, szombatig. Valahogy éreztük, hogy nem kéne odautaznunk. Még ezen a napon is visszamondhattuk volna a hotelfoglalásunkat, nem ért volna minket anyagi kár. De sajnos hagytuk magunkat eltéríteni, eh kloar! Befolyásolt minket a rettenetes honvágyunk, illetve a Wolfgang Ambros koncertre váltott jegyünk. Naívan abban bíztunk, hogy ha a koncertet

A júliusban tartott tradicionális ünnep ….. mi lehet más? Persze, hogy karácsony! :-)

Nürnberg és Bécs. A két kedvenc városom. Bennük éveket eltöltve csak-csak ragadt rám néhány olyan is,  amire mezei turistaként nem igazán lett volna lehetőségem. Pár napos látogatással nem lehet ennyire mélyen lemerülni ezekbe a városokba, elsősorban Bécs az, amihez főleg idő kell. Idő, hogy befogadd magadba az egészet. De biztos vagyok abban is, hogy ennek a sok mindennek magamtól a töredékét se ismerném, hiszen szinte az összes információt az én két lábon járó  „On-line (kivéve ha alszik) wienerisch-fränkisch Nagyszótáromtól”, azaz a páromtól hallottam. Imádom a meséit, a történeteit. 20 évi bécsi élet és még egyszer annyi nürnbergi után érthető, hogy