Embermesék

Tündérmese a Wörther tónál: Heidi & Helmut

Idén Ausztriában nyaraltunk, egész pontosan Karintiában a Wörther tónál. Naná, hogy egy pillantás alatt beleszerettem a tóba, a gyönyörű zöld színe, a kristálytiszta víze megbabonázott. Egy növényi planktonnak, a burgundi véralgának köszönhető a fantasztikus optikai tisztasága, a kis szorgalmas dögök 0-30 méter mélységben élnek és megkötik a vízfelszín tápanyagát. A víz melegedésével algáék visszavonulnak 8-20 méter mélyre. A nyári hónapokban aztán mindenki “ollala, de szép, micsoda tiszta a víz!” mondatokkal tekint a vízre, mivel valóban nagyon szép és tiszta, a planktonok jó munkát végeznek, teljesen rendben tartják a tó felszínét, ami tápanyag- és algamentessé válik. Magyarul: átlátszó, tiszta lesz. A

Nyaraltunk (végre!)

és most nem írom, hogy mert megérdemlem, meg ez kijár mindenkinek az éves munka után, meg azt se írom, hogy ez teljesen normális, mivel tudom, hogy ez már régóta nem normális. Németországban sem. (egy cikk arról, hogy milliónyi német gyereknek, fiatalnak sem adatik meg a nyaralás)  Szeretném megnyugtatni a háborgó lelkeket, tudjátok, éveken keresztül nem voltam én se nyaralni. Vagy azért, mert nem volt munkám, vagy azért, mert éppen lett munkám. De főleg az előzőből fakadóan. Volt, hogy a munkaügyi hivatal által szponzorált hónapokig tartó tanfolyás (és oda el kell menned, nincs kecmec) tette lehetetlenné a pár, idegenben töltött napról