Embermesék

A Granada Grázból – szerelem ez a zene

Már évek óta tudnom kéne róluk, ha egy picit odafigyelek. Amikor a kisfiam nekifutott, hogy megmutassa nekem ezt a Granadát, szerinte nekem ez a zene tetszeni fog és két nótájukat játszotta le (a Wien wort auf di-t és az Ottakringet), még nem voltam rájuk vevő. Emlékszem nem is nagyon figyeltem oda, rá-rápillantottam a videójukra, de nem érdekelt. A számokból két-két rövid sort meghallgattam, hümmögtem, talán még idegesített is, hogy nekem most ezeket kell néznem és hallgatnom és valami hasonló ítéletet alkottam, hogy na ja, jó-jó, elmegy, de szerintem egyik se nagy durranás. Bocs ez nem az én zeném, nem érdekel.

Zenék a gyerekem szobájából

Az óvodás, kisiskolás évek a hupikék törpikékkel (… egyszer Bécstől-Győrig a törpöket kellett végig hallgatnom, ez volt az ára annak, hogy az óvodáskám elviselje az utat. Ketten utaztunk, ő és én. Dupla stressz. Autóvezetés és a törpök.) és Schnappival a krokodillal egy más világ, hagyjuk is nyugodtan. Olyan tizenvalahányéves kortól kezdett lassan alakulni a zenei érdeklődése, indult el felfedezni a dallamok világát. A mindent elöntő kötelező sz@r (mint az Energie rádió és társai) sajnos egy picit őt is megérintette, a kötelezőnek diktált langy zenéket szeretnie illett minden tininek, ez szólt nála is. Az volt az “in“, amit a tömeg fogyaszt,

Még egyszer nem bírom ki

A kisfiam 3 hete elköltözött. Itt hagyott minket. Egyetemista lett Heilbronnban. Azt hittem feldolgoztam ezt az egészet, azt hittem túl vagyok rajta. Hát egy nagy lószart!Valahogy olyan normálisan zajlott a hosszan tartó költözés, ami után nagy pofával meséltem mindenhol milyen könnyen ment, aminek oka vagy az, hogy én egy kivételes anya vagyok, vagy az, hogy egy nagyon szar – vicceskedtem -, de tényleg nem éreztem szomorúságot! Sőt! Annyira, de annyira örültem a kisfiam elszántságának, bátorságának, eltökéltségének, hogy ő (tőlem teljesen eltérő módon) tudja, hogy mit akar. Uramisten, milyen bátor! Ez fordult meg sokszor a fejemben, hiszen ez a gyerek az

Magyarul egyszerűbb

Gyerekem ért magyarul. Ért. Majdnem mindent. Latinból is megszerezte a großes Latinumot, azaz a nagy latin vizsgát, de a latin nyelvet nem beszéli. Azt mondja ő az élő példa arra, hogy ez a fenomén létezik: megtanultál egy nyelvet, mégsem tudod. Sok-sok seggeléssel, tanulással bevágta kívülről a ragozást, az eseteket, a szavak összes lehetséges jelentését (hú, a latinban ez nagyon nehéz), tehát megtanulta a nyelvet, ami mégsem lett az övé. Nem beszéli. Talán nem is érti. (bár a latin esetében nem kimondottan beszédről van szó). A magyarral is kicsit így áll, de ezt megbotránkozás nélkül csak a benfentesek értik, ugye Arany!

Kaki volt a palacsintában

De tettünk rá cukrot! Csúnya bácsik, vagy csúnya robotok megtámadták a blogomat a múlt hét végén. A még csúnyább (magyarul töketlen) hostingosom, akinek jó pénzért a szerverén csücsül mindez, segíteni egyáltalán nem segített, csak leállította a blogomat. Kivonta a forgalomból addig, amíg a hiba, a betolakodó el nem tűnik az oldalamról. Hogy mi az, vagy hogyan kéne, lehetne elűzni, ebben nem nyújtott semmiféle segítséget. Őszintén megmondom, a problémát sima userként az életben se tudtam volna megoldani, de ezért van az embernek gyereke!  A 15 éves kisfiam, halál megvető bátorsággal nézett farkasszemet a SQL és php datenbankkal, subdomainnal és társaival. Ami

Az anyanyelvem és az anyu nyelve

Igen, ez a mondat származhat a kisfiamtól is. Sajnos. A közös nyelvünk az, ami minket elválaszt.  Szomorúan tapasztalom nap mint nap és nem értem az egészet. Hogyan épülhet le valakinek ennyire a nyelvtudása, főleg így, hogy a gyerek egyáltalán nem lükepék?! A német nyelvet teljes mélységében, magasságában, és egyéb átjárható dimenzióiban hibátlanul a magáévá tette, már az általános első osztályában feltűnt a fogalmazása és a szókincse a tankéremnek is. Választékosan, kicsit talán túl felnőttesen fogalmaz, de higyjétek el, isteni a humora! 🙂 A magyar nyelvvel viszont hadilábon áll, egyszerűen nem értem. Arra már rájöttem, hogy nem szabad olyan szavakkal bombáznom,

Lesenacht a gimiben

Már most úgy hiányzik, sőt már 18:15 óta hiányzik egyfolytában, azóta amióta elhagytuk a gimnázium épületét. A kisfiam az új osztálytársaival, az új iskolájában ott alvásra készül. Olyan fura, hogy nem (csak) a megszokott gyerekek, idegen osztályterem még idegenebb szülök … egy kicsit izgulok.  Mit csináljak? Imádom ezt a kis emberkét.  A hálózsák még otthon, a megérkezését követő másodpercekben a kipróbáláson:     Már az osztályteremben járunk. A képen  a felfújható ágyikó és a gyermek, aki éppen manuálterápiával fuvatja felfelé az alvóalkalmatosságot.       Az ideális sarok. Àllítólag ott lehet a legjobban aludni. 🙂 (ketten is ezt állították az

“Hausi” azaz a házifeladat

Huu, az elöbbiért a kisfiam biztosan le fog cseszni, hogy anyuuuu, ezt most miért kellett neked elmesélni?! Teljesen igaza van, de nekem is, hiszen ezek a kis elszólások annyira jópofák, kár lenne értük! Hogy jóvátegyem a hibám, mutatok valamit. Az elmúlt 1 hónapban a kisfiam készíthette az egész osztály számára az u.n. Arbeitsblatt-okat, azaz munkalapokat. Mivel jó német szokáshoz híven már az első osztálytól kezdve rövidítenek, ezek az AB-k. A tanárnő megadja a témát a fiamnak, aki nekiáll és az itthoni gépén elkészíti ezeket az AB-at. Volt már feladat a középkor, aztán a középkori Nürnberg. 1 óra alatt készen van

“Hausi” azaz a házifeladat

Huu, az elöbbiért a kisfiam biztosan le fog cseszni, hogy anyuuuu, ezt most miért kellett neked elmesélni?! Teljesen igaza van, de nekem is, hiszen ezek a kis elszólások annyira jópofák, kár lenne értük! Hogy jóvátegyem a hibám, mutatok valamit. Az elmúlt 1 hónapban a kisfiam készíthette az egész osztály számára az u.n. Arbeitsblatt-okat, azaz munkalapokat. Mivel jó német szokáshoz híven már az első osztálytól kezdve rövidítenek, ezek az AB-k. A tanárnő megadja a témát a fiamnak, aki nekiáll és az itthoni gépén elkészíti ezeket az AB-at. Volt már feladat a középkor, aztán a középkori Nürnberg. 1 óra alatt készen van

Gyerekszáj

Tej nélkül nem lehet élni! Reggelire 1 litert megiszunk ketten a kisfiammal. Tegnap hiba csúszott a logisztikába, elfelejtettünk tejet venni. Pffff, most mi lesz? Szólok neki:  – André baj van, reggelre nem lesz tej! – Kein Problem, majd iszunk kakaót! :))))