Embermesék

Kegyelem

2020 szeptembere kellemesen meleg időjárással ajándékozott meg minket, mi pedig magunkat egy pár napos úttal a kedvenc városunkban, Bécsben. A belvárosban a Stephansdom (Steffl) mellett jártunk, isteni nap volt, amikor E. (még mielőtt megfeledkezik róla) gyorsan felhívta egy nürnbergi orvosát a korábbi vérvétel eredménye miatt. Nem izgultunk, nem volt rá okunk. Hosszú évek óta jár minden évben erre a szűrővizsgálatra, tanítani kellene a következetességét. Mindig minden a legnagyobb rendben volt, nem is lehet másképp. Hallottam a beszélgetést, a párom válaszait. Te szép szűzmáriám, itt valami történik …….Egy bizonyos érték nagyon a határon van, szükség lesz egy újabb kontrollra. Kezemben a

Miért lett hirtelen ennyi időm?

A megoldás kikövetkeztethető, ha egy pillantást vettek az iróasztalomra: Betegszabin vagyok szerda óta. Pedig mindent megvettem, beszedtem ami a témában előfordul. Köhögéscsillapító szirup, szopogatós torokfertőtlenítő, növényi-, meg homeopátiás csöppök, mégsincs semmi eredmény. Kannányi kamilla- és gyógyteákat szürcsöltem el nap, mint nap, de nix. A magyarországi útunk óta tartó betegségem nem hagyott el. Pár héttel ezelőtt az orvosom javaslatára sajnos még antibiotikumot is kellett szednem.  Akkor úgy tűnt elbúcsúzhatom a köhögéstől, de a múlt hét végére teljes erőből visszatért. A kolléganőm úgy fogalmazott, hogy agresszívvá teszi a köhögésem, mivel hirtelen tör elő és olyan hangos, hogy egyszerűűűen nem bírja. 🙂 Engem

Mummus

Nem is tudom miért nem mertem leírni, nevén nevezni azt a betegséget, amitől úgy rettegtem. Ez volt a méhnyakrák  Talán attól féltem, hogy azzal, hogy már nemcsak gondolatban jelenítem meg, hanem le is írom, azzal energiát kap, materializálódik, kvázi megteremtem. Mit csináljak, ez egy mélyen rögzült szokás, az agykontrollon tanultam még anno 1992-ben. 🙂Hála isten elmúlt minden, igaz a múlt héten pénteken még gyöngyöző homlokkal és harmónikázó térdekkel, az őrület (na jó, azért már sokkal nyugodtabb voltam, szóval már csak a félőrület) határán fel kellett hívnom a doktornőt egy laboreredmény miatt. 11.45-kor kellett őt felhívnom, nem is emlékszem arra mi

Az orvosnál

Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.)  Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden

Az orvosnál

Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.)  Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a „jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ….”, de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett „elképzelnem”, hogy minden rendben van, mert nem volt minden

A félelem folytatása ..

Ùristen, mi lesz velünk? Ez volt a bumerángként visszatérő gondolat. Nehéz ám bármiféle megoldást, kiutat elképzelni és klasszul azt vizualizálni, ha egyik sincs. Reális, elképzelhető terv híján álmodni se lehet. Aludni meg főleg nem. 🙂 A legrosszabbak azok az éjszakák, amikor még a legvadabb álomban se érzem magam biztonságban, mert az aggodalom onnan is kirángat, felébreszt. Éppen a gyilkos elől menekülök, amikor kitör az álombeli tehetetlen pánik. Mindenki ismeri, a legnagyobb erőfeszítés dacára se tudunk tovább lépni, főleg nem elrohanni. Kiabálni szeretnénk, figyelmeztetni másokat, segítséget kérni, de bármennyire is erőlködünk, nem jön ki hang a torkunkon. Ilyenkor megváltás, ha felébredünk,

Félelem

Amikor azt hiszed, hogy kész, mindennek vége, akkor csak ne gondold azt, hogy rosszabb már nem lehet, mert lehet! Bebizonyítottam! A múlt héten kaptam még egy „adaggal”, ezúttal egy, az egészséggel kapcsolatos pofont és nem túlzok, ha azt mondom: halálfélelmem volt. Eddig  meg se mertem szólalni, annyira meg voltam ijedve. Ma is még nyalogatom a sebeimet, testileg kevésbé, de lelkileg nagyon megviselt a dolog.Fogok róla írni. Arról is, kihez fordultam kétségbeesésemben segítségért.

Ùjra egészség …. majdnem ;)

Ha azt mondom, hogy életemben nem éreztem még ilyet, akkor tényleg nem hazudok. Előfordult, hogy megfáztam, de ilyet még nem éltem át. A betegségem előtt 2 hétig a kisfiamat ápoltam bronchitissel. Szorosan őt követte E. (párom), akinek a köhögése hallatán szélesre tátottam a szememet. 🙂 Megszólalt a belső beszélőm: menj át a másik szobába, menekülj! De már késő volt. Megkaptam mindent, kiegészítve a saját különbejáratú vírusommal. Bronchitis és arcüreggyulladás és egy kis infulenza. Láz  39°  felé szambázott és ez is nagyon nehéz volt, mivel már elfelejtettem milyen is lázasnak lenni.  Durván 20 éve nem voltam lázas. Mondjuk ez más kérdés,

Ùjra egészség …. majdnem ;)

Ha azt mondom, hogy életemben nem éreztem még ilyet, akkor tényleg nem hazudok. Előfordult, hogy megfáztam, de ilyet még nem éltem át. A betegségem előtt 2 hétig a kisfiamat ápoltam bronchitissel. Szorosan őt követte E. (párom), akinek a köhögése hallatán szélesre tátottam a szememet. 🙂 Megszólalt a belső beszélőm: menj át a másik szobába, menekülj! De már késő volt. Megkaptam mindent, kiegészítve a saját különbejáratú vírusommal. Bronchitis és arcüreggyulladás és egy kis infulenza. Láz  39°  felé szambázott és ez is nagyon nehéz volt, mivel már elfelejtettem milyen is lázasnak lenni.  Durván 20 éve nem voltam lázas. Mondjuk ez más kérdés,