Ugye írtam, mennyire be voltam rezelve a feltételezett betegségem miatt? Ott lóbáltam a lábam a kétségbeesés szikláján a teljes összeroppanás szakadékja fölött és igyekeztem úrrá lenni a halálfélelmemen. Újra mindent átgondoltam, hogyan segíthetnék magamon? Mit kéne csinálnom, mi lehet a megoldás? Aztán rájöttem, hogy az idő nagyon kevés, másrészt hibás vagyok abban, hogy nem éltem eddig is a megoldással, azzal a 2 fantasztikus kinccsel, amiket hosszú évekkel ezelőtt jándékba kaptam. Most az egyikről írnék. Ez a Reiki.
Fiatal macska koromban történt a találkozás. 25 körül jártam, előtte az ilyen témák, mint ezoterika, parapszichológia, agykontroll egyáltalán nem érdekeltek, de nem is nagyon találkoztam velük, teljesen más dolgokkal voltam elfoglalva. 🙂 Aztán elkezdtem problémázni, amihez sikeresen produkáltam testi tüneteket is. Még kivizsgálásokra is hajlandó voltam. Komplett belgyógyászati kivizsgálás, a la kórházi bentfekvéssel!
(ehhez kis kitérő: jellemzi az akkori gondtalan és vidám, „buli vaaan!!!” életemre, az egyik akkori barátom látogatása a kórházban, aki egyből a hamutartót kereste a szobámban. )
Nem is a vizsgálatok voltak túlzottan kellemetlenek ….na ja, azért ha belegondolok …, hanem a felkészülés előtte. Ugyibár mindennek üresnek kellett lennie előttük úgy bélszinten. 🙂 Volt ott innivaló, meg tessék kérem velem jönni a beöntőbe ….. :))
A zárójelentésen pedig az állt, ahogy mindig is: minden negatív és megjegyzésre került a vegetatív idegrendszer. A barátnőm apukája körzeti orvos, ő is átnézte a papírjaimat. Àtolvasta, majd hozzám fordult és megkérdezte.
– Tudod mi áll benne? Az, hogy 100 évig fogsz élni!
Nevettem vele együtt, de azért az egészet nem hittem el, hiszen annyi minden bajom van. 🙂
Egy belgyógyász főorvos doktornő akivel nagyon jóban voltam (egy műkörmöshöz jártunk :))) próbált meg a lelkemre beszélni. Azt mondta, hogy ezeket a vizsgálatokat ő napirenden csinálja meg embereknek, de higgyem el, nem játékból rendelik el, hiszen meg kell állapítani a bajok okát és ők tényleg betegek! Viszont hozzátenné, hogy mivel pontosan ismeri ezeket a vizsgálatokat, ezért neki ezeket a büdös életben nem fogják megcsinálni, nem engedi. 🙂
Egyet pedig vegyek nagyon komolyan, jót akar nekem: tapasztalatból mondja, orvosként, hogy azok az emberek akik állandóan rettegtek egy betegségtől, ill. különböző tünetekkel voltak elfoglalva, azok sajnos ezeket, ill. más súlyos betegségeket általában meg is kapták. Beteljesítve a sorsukat. Nem szabad ennyire komolyan venni a dolgokat, nem szabad ennyit aggódni. Andika maga egy olyan okos, értelmes nő, tessék az ilyeneken úrrá lenni, mert hosszútávon ennek nem lesz jó vége.
Na, szóval rájöttem, hogy nekem orvos nem tud segíteni, kézbe kell vennem az öngyógyításomat. Változnom kell, de mit csináljak?? Innen indultam. Aztán jöttek a véletlenek, amikről ugyebár az ezoterikus témák ismerőjeként megtanultuk, hogy márpedig a véletlenek nem léteznek. Mindennek így kellett lennie. A volt főnököm se véletlenül volt akkor a főnököm (mára már Reiki-mester és kineziológus és…és… és) nem véletlenül kereszteztük egymás útjait. Egy nagyszerű embert ismertem meg a feleségével, az anyukájával és a húgával egyetemben. Mitől nagyszerű valaki? Attól, hogy jó. Attól, hogy ember. Mindenkivel. Mentes minden rosszindulattól. Emil ilyen volt és ilyen ma is, de ezt akkor nem tudtam. Az ilyen dolgokat csak később ismerjük fel, hiszen ezek láthatatlanok. Egyszer csak rájövünk, hogy jééé, vele minden olyan sima volt. 🙂
(1992-ben elvégeztem Dr. Domján Lacinál az agykontrollt, amire jól emlékszem, a tanfolyam két egymást követő hétvégéjén 3 méterrel, aztán a következő hónapokban már csak 30 centiméterre, de akkor is a föld felett jártam!!! Fantasztikus dolog, de erről majd máskor.)
Emil javasolt nekem egy győrújbaráti természetgyógyászt, akihez eljártam. Magdinak hívták és kiváló diagnoszta volt. A gondjaimat pillanatok alatt felismerte, ő is csak biztatott, vágjak rendet a fejemben! Vele kapcsolatos egy újabb „véletlen”, mivel szólt, hogy már hónapok óta le van foglalva neki egy hely egy ezoterikus tanfolyamon, de sajnos nem fog tudni elmenni oda. Arra gondolt, elmehetnék én oda, átvehetném a helyét. Azt mondta, hogy biztos benne, hogy nekem az jót fog tenni.
Kicsit aggódva kérdeztem, hogy mi lenne az?
Reiki.
Aha.Az mi? Hallottam már róla, de ismerni nem ismerem. Tényleg elmenjek? Fog az nekem segíteni, hiszen már elvégeztem az agykontrollt is …..
Magdi csak mosolygott.
Hát így történt, pontosabban így kezdődött. 1994. Megérkeztem Kun István reikimester Reiki 1-es kurzusán, innen egy újabb történet veszi kezdetét.
Addig is a képek, az okleveleim:
