Embermesék

Orvosnál

Ó istenem, másnak is annyira tele van a gatyesza mint nekem, amikor orvoshoz kell mennem? Rettenetesen, sőt még annál is jobban tudok izgulni (ha ezt egyáltalán fokozni lehet) és már előre gyanakodni az összes lehetséges betegségvariációra. Évente egyszer általános kivizsgálás a háziorvosnál. A németek eléggé fegyelmezettek ebben a témában, betartják a szabályt, önként és dalolva mennek az évenkénti vizsgálatokra. Nekem vakarózik tőle mindenem, de azért igyekszem ebből a szempontból is integrálódni. 🙂
Az időpont előtt durván 2 nappal már erős bűntudat gyötör az elfogyasztott falatok, megivott sörök és le nem futott/gyalogolt/úszott/biciklizett kilóméterek miatt és mardos a szégyen, a felelőtlen magatartásommal elrondított vérképemért.
Ha lenne korbácsom, akkor azzal mérnék ki magamra bűntetést. 🙂 De nincs hála Isten, így marad a lelkiismeretfurdalás. Próbálom persze nyugtatni és meggyőzni magamat arról, hogy azért minden nem lehet veszve, hiszen szedek vitamint, omega3-at, jód-szelén-vas bigyót és iszom rengeteg gyógyteát….. csak sajnos a csáják mennyisége valahogy nem éri el a sörét. 🙂
A héten történt kivizsgálás eredménye majdhogynem rendben is volt, amíg el nem hangzott a GPT érték, ami kissé magasabb lett mint kéne. Ekkor még nem izzadtam. De a tündéri doktornőm (magyar származású és annyi idős mint én, nagyon jól megértjük egymást) elmagyarázta, hogy ez hepatítiszre is utalhat. Ilyenkor ugyebár a laikus mint én is, már látja a halálos kórt, úristen hepatítisz, iszonyat ilyen fiatalon….. 🙂 Aztán persze érkezik a megnyugtató válasz annak fajtáiról az egész betegségségről, de a legesleginkább megnyugtató az a doktornő mosolya és ahogy közli, hogy szerinte biztosan nincs semmi bajom, de biztos ami biztos kér a laborban további vérvizsgálatokat.
Innentől kezdődik aztán az őrület,. 2 napig várni az eredményre. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem egy vágással megszűnik az étvágyam, rettegek, izgulok katonásan. Aztán elérkezik a Nagy Nap. Amikor felhív a doktornő és közli, hogy minden negatív. A megkönnyebbülés pillanatok alatt elér, de érdekes módon az egész dolog valahogy rajtam marad és újra és újra elgondolkodtat. Hihetetlen mennyire védtelenek vagyunk, mennyire kiszolgáltatottak. Egy kis tanulatlan, primitív, mikroszkópikus valami ( baci, vagy vírus) , képes felvenni velünk, nagy, okos, intelligens (na ja, már amelyik 🙂 ) emberekkel a harcot és a jól szervezett, kifogástalan védelmi immunhadseregünkkel pitty-puttyra elbánni. Olyan rombolást tudnak véghezvinni a testünkben és gyakran olyan gyorsan, hogy  még felfogni, megérteni sincs rá elég idő.
Szóval újra és újra elgondolkodtat az életünk, az hogy mennyire jó is élni, és ezt amíg az egészség tart mennyire nem tudjuk és nem becsüljük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Orvosnál

Ó istenem, másnak is annyira tele van a gatyesza mint nekem, amikor orvoshoz kell mennem? Rettenetesen, sőt még annál is jobban tudok izgulni (ha ezt egyáltalán fokozni lehet) és már előre gyanakodni az összes lehetséges betegségvariációra. Évente egyszer általános kivizsgálás a háziorvosnál. A németek eléggé fegyelmezettek ebben a témában, betartják a szabályt, önként és dalolva mennek az évenkénti vizsgálatokra. Nekem vakarózik tőle mindenem, de azért igyekszem ebből a szempontból is integrálódni. 🙂
Az időpont előtt durván 2 nappal már erős bűntudat gyötör az elfogyasztott falatok, megivott sörök és le nem futott/gyalogolt/úszott/biciklizett kilóméterek miatt és mardos a szégyen, a felelőtlen magatartásommal elrondított vérképemért.
Ha lenne korbácsom, akkor azzal mérnék ki magamra bűntetést. 🙂 De nincs hála Isten, így marad a lelkiismeretfurdalás. Próbálom persze nyugtatni és meggyőzni magamat arról, hogy azért minden nem lehet veszve, hiszen szedek vitamint, omega3-at, jód-szelén-vas bigyót és iszom rengeteg gyógyteát….. csak sajnos a csáják mennyisége valahogy nem éri el a sörét. 🙂
A héten történt kivizsgálás eredménye majdhogynem rendben is volt, amíg el nem hangzott a GPT érték, ami kissé magasabb lett mint kéne. Ekkor még nem izzadtam. De a tündéri doktornőm (magyar származású és annyi idős mint én, nagyon jól megértjük egymást) elmagyarázta, hogy ez hepatítiszre is utalhat. Ilyenkor ugyebár a laikus mint én is, már látja a halálos kórt, úristen hepatítisz, iszonyat ilyen fiatalon….. 🙂 Aztán persze érkezik a megnyugtató válasz annak fajtáiról az egész betegségségről, de a legesleginkább megnyugtató az a doktornő mosolya és ahogy közli, hogy szerinte biztosan nincs semmi bajom, de biztos ami biztos kér a laborban további vérvizsgálatokat.
Innentől kezdődik aztán az őrület,. 2 napig várni az eredményre. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem egy vágással megszűnik az étvágyam, rettegek, izgulok katonásan. Aztán elérkezik a Nagy Nap. Amikor felhív a doktornő és közli, hogy minden negatív. A megkönnyebbülés pillanatok alatt elér, de érdekes módon az egész dolog valahogy rajtam marad és újra és újra elgondolkodtat. Hihetetlen mennyire védtelenek vagyunk, mennyire kiszolgáltatottak. Egy kis tanulatlan, primitív, mikroszkópikus valami ( baci, vagy vírus) , képes felvenni velünk, nagy, okos, intelligens (na ja, már amelyik 🙂 ) emberekkel a harcot és a jól szervezett, kifogástalan védelmi immunhadseregünkkel pitty-puttyra elbánni. Olyan rombolást tudnak véghezvinni a testünkben és gyakran olyan gyorsan, hogy  még felfogni, megérteni sincs rá elég idő.
Szóval újra és újra elgondolkodtat az életünk, az hogy mennyire jó is élni, és ezt amíg az egészség tart mennyire nem tudjuk és nem becsüljük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .