Szűrővizsgálatok (egy bizonyos kor felett és alatt)

Felnőttként nem mindenki veszi komolyan az orvoshoz menést. A szűrővizsgálatokat se nagyon. Én igen, de nagyon fosok tőle. Rettegek, belehalok. Félek, hogy találnak valamit, vagy valamilyen nagyon krucifixes vizsgálatra küldenek tovább. Abba meg még egyszer belehalnék. Most nem kell felszisszenni, meg legyinteni, hogy ugyan már, mit kell ezt túldramatizálni, majd megtudjátok ti is mi ez az érzés! 42 év fölött jönnek majd elő az érdekességek. Az addig probléma nélkül, akár 38 órán keresztül viselt kontaktlencse, kb. 2 óra után kezd szarakodni. Ég a szem, kiszárad. Válasz: a kor. Ha megerőszakolom a pszichémet és agykontrollos rámondással elérem, hogy a kontaktlencse ismét jó viszonyba kerüljön a szememmel, akkor jön, a na mi a rossebb ez, miért nem látom mi van ráirva erre a kis papírra? A válasz: a kor. Olvasó szemüveg kell a távolbalátó mellé. A nyakba fellógatva himbilimbizik. Vagy a táskában hentereg, az üvege egy redva, tele karcolással és a táska aljáról felszedett szeméttel. Minden egyes olvasandó szövegnél muszáj feltenni. Ez persze már szomorú. Beviharzok a boltba, az új kontaktusom a szememen. És ott állok ledöbbenve az első pultnál, mert hiába veszem a kezembe a termékeket, nem tudom kellőképpen eltartani annyira a szememtől, hogy a szöveg rajta olvasható legyen. Ciki. Az olvasószemüveg pedig a táskában, amit az autóban hagytam. Ez van, még hiányzik a reflex.
Megoldás lenne persze, a progresszív lencse. Ja. A negyedik kontaktlencse után feladom, egyszerűen nem tudják eltalálni a tökéletes lencsét. Amelyikkel távolba látok, azzal nem látom a bötüket. Ezt 35 évesen el se tudtam volna képzelni, de fel se merült. Mindegy, a szemüveg legalább segít. Annak is már progresszív a lencséje. És eléggé agresszív is, mert hosszú hetekbe telt, mire megszoktam.
45 év felett lassan rádöbbentem arra, hogy igenis, elpusztíthatóak vagyunk. Addig a híreket mások betegségeiről, tragédiájáról együttérzéssel fogadtam, de egyikbe se kivántam úgy igazán belegondolni, velejéig átérezni, próbáltam kislisszolni az esetlegesen rám telepedő kényelmetlen gondolatok alól. De 45 felett, ezek a hírek már alapjaimban ráztak meg, mert kiváltottak valamit. Félelmet, pánikot. A veled is megtörténhet érzetét.

Meg fogjátok látni, milyen sokat változunk az életünk folyamán. Nem károgó vénasszonyosra vettem most a figurát, nem ijesztgetek, csak mesélek arról, amit megtapasztaltam. Az idősödést el kell fogadnunk. Szar ügy, de ha kellő humorral kezeljük, akkor megszelidítjük. Hozzánk fog idomulni. Nem hiszem, hogy 45 évesen kéne bebizonyítanunk, hogy bírunk még az éjszakai buliból direkt munkába menni …. már nem fog menni. Én már régóta nem bírnám az éjszakai bulit. De nem is kell. Korábban, 20-30 évesen volt benne bőven részem, gondolom veletek együtt. Ebben a korban nem is szabad ezeket kihagyni! Ezekre a bulikra, élményekre szükség van. A szem öregedése csak egy a sok, érzékelhető változás közül. És tényleg nem egy tragédia. Viszont itt vannak a bizonyos kortól már erősen ajánlott szűrővizsgálatok. Amiket már komolyan veszek. És nemcsak a magamét. A gyerekemét is.
Pedig sokan nem tudják, hogy ilyen a gyerekeknek is van. Illetve lenne. A kötelező oltásokkal nincs minden letudva. Ezt németül úgy hívják, hogy Vorsorgeuntersuchungen für Kinder und Jugendliche Baromi ciki, de a kisfiam esetében az aktuálisat majdnem benéztük. Elfelejtettük. 

Itt élő anyukák, apukák, figyelem, a következő vizsgálatok vonatkoznak a Kindikékre: (U= Untersuchung, a J valószinűleg a Jugendliche szó rövidítése). A vizsgálatok rövidítésére való klikkeléssel, a „Kinderärzte im Netz” weboldalon landoltok és ott pontosan le van írva minden, hogy mit ellenőriznek a gyerekeknél.

Az infók forrása: http://www.kinderaerzte-im-netz.de/vorsorge/

Jöjjön a miénk, a J1-es szűrővizsgálat, amiről majdnem megfeledkeztünk. Ez már nem olyan simi-simis, buksira barackot nyomó, gumimacival jutalmazó vizsgálat mint az előzőek, itt már komolyabb vizsgálatok történnek. Az én kisfiam ezt a vizsgálatot már nem a korábbi gyermekorvosánál kivánta megcsináltatni, hanem a családunk háziorvosánál. Úgy döntött, hogy a gyerekorvos már ciki. Egy komoly 15 éves fiú esetében, aki ráadásul magasabb is nálam, ez érthető.
Én pedig tele lettem félsszel. Egy háziorvoshoz már nem úgy megyünk mint a gyerekorvoshoz. Az már túl komoly dolog. A gyerekorvosnál csak akkor jártunk, ha néha-néha láz volt, köhögés, vagy a kötelező gyermekbetegségek. De komoly ügy miatt soha. (Zárójelben megjegyezném, hogy egy szenzációs és kiváló szakember volt a gyermekorvosunk, ha valakit érdekel ilyen Nürnbergben, csak írjon. ) Most meg egy kivizsgálásra várunk egy felnötteket vizsgáló orvosnál, az egész túl komoly és mostantól veszélyes. Kinőttük a gyermekbetegségeket, innentől már a fene tudja mi vár ránk.
A J1-es szűrővizsgálatot is fizeti kompletten a betegbiztosító. A szokásos magasság és a testsúly mérésén kivül vér- és vizeletvizsgálat is édesíti a perceket. Valamint a szervek teljes ultrahangos vizsgálata. Az érzékszervek megfelelő működését is vizsgálják a gerincoszloppal és a csontozattal együtt. A hibát ott követtük el, hogy hagytuk, hogy a gyerekem kezébe kerüljön a vizsgálatokról szóló információs lap. Amin felfedezte a mi vár rá pontokat. Ekkor már sápadt volt. Én pedig lettem utána…..  már nem kívánok róla mesélni, mert utána, az a pár hetes várakozás egy kegyetlen időszak volt. A vérvizsgálat egyik értéke okozott izgalmat, ami egy kicsit eltért a normálistól. Ez az eltérés aztán szokás szerint jelenthet akár nagyon rosszat is, de lehet rá nagyon banális magyarázatot is találni. A vizsgálatot meg kellett ismételni. Anyatársak! El tudjátok képzelni, ugye? Ezek azok az órák, napok, amibe kicsit beleőrülünk. Ezek öregítenek csak igazán. Itt már az egészség, az élet a tét, ráadásul azé az emberkéé, aki nélkül a világunk már össze is dőlne.
Szerencsénkre az ismétlés és az ultrahangos vizsgálat egyértelműen kizárta a szervi bajt. A magyarázat csak ennyi volt: kevés folyadékot ihatott. Az volt a baj. Ennyire banális és egyszerű a magyarázat.
Újjászülettem. A gyerekem egészséges.

Tanuljatok a példámból, figyeljetek oda minden kis rezdülésre, menjetek orvoshoz, vigyétek a gyerekeiteket a szűrővizsgálatokra! Éljetek a lehetőséggel.

Ők a gyerekeink. Vigyázzunk rájuk!