Embermesék

Nyaraltunk (végre!)

és most nem írom, hogy mert megérdemlem, meg ez kijár mindenkinek az éves munka után, meg azt se írom, hogy ez teljesen normális, mivel tudom, hogy ez már régóta nem normális. Németországban sem. (egy cikk arról, hogy milliónyi német gyereknek, fiatalnak sem adatik meg a nyaralás)  Szeretném megnyugtatni a háborgó lelkeket, tudjátok, éveken keresztül nem voltam én se nyaralni. Vagy azért, mert nem volt munkám, vagy azért, mert éppen lett munkám. De főleg az előzőből fakadóan. Volt, hogy a munkaügyi hivatal által szponzorált hónapokig tartó tanfolyás (és oda el kell menned, nincs kecmec) tette lehetetlenné a pár, idegenben töltött napról szóló tervemet (ami szintén végtelenül egyszerűre volt szabva). És számomra nem maradt más, mint integetni a családomnak, akik egy-két napra elutaztak. „Amikor elindul a vonat” búbánata. Állok a peronon, vagy integetek az erkélyről az autó után és marad a szar érzés. Valahol szörnyű. És tudom pontosan, hogy megint kimaradok valami jóból.
Az egyik legemlékezetesebb (értsd: legszarabb) szitú azon az amúgy is szomorú napon történt, amikor a gyerekem befejezte az általános iskolát. A nap szomorkás volt, kicsit sírós, lezárult valami, könnyes volt a kisfiam szeme is. Én meg bőgtem mint az eszelős, nem nekem valóak a búcsúzások. Gyerekem a házunk mögött beszélgetett néhány, mostantól már volt osztálytárssal, én nézegettem őket bánatosan az ablakból, amikor feltűnt két anyuka. Már nem volt időm elugrani az ablakból, pedig éreztem mi következik. Szóltak hozzám, kicsit trallaláztunk, de kár, hogy vége a sulinak, stb., amikor az egyik nekem szegezte a kérdést, pont azt a kérdést amitől nagyon fostam: „Hova mentek nyaralni?”
Na ebből gyere ki elegánsan az egész ház hallatára! Beleizzadtam. Nagyon lazára fogtam, áh, nekem továbbképzésem van, nagy nyaralásra ezért nincs időm (ha-ha-ha, mintha csak az időn múlt volna), majd talán elmegyünk pár napra valahová, de nincs semmi konkrét terv … istenem, bizony folyt a wasser a hajam tövétől lefelé, nagyon ciki volt. Ők bólogattak (szerintem elhitték), de az udvariasság ugye azt diktálta, hogy visszakérdezzek. Ti mentek valahová?
A választ nem igazán akartam hallani, de jött. Mallorca. Bist du deppert. (ezt most csak úgy wienerischül megszokásból, mert ezt nagyon gyakran mondom) Szomorú smiley. Nem a Mallorca rúgott ágyékon, hanem a köztünk levő különbség. Fényévekre voltam ezektől a financiális lehetőségektől. Szar volt.

Nem szívesen, de bevallom azt is, hogy évek múltak el anélkül, hogy hazautazhattam volna. Egyszerűen nem volt benne a büdzsében. Asszem’ érthető voltam.  Rengeteg elegáns kifejezés akad még a nem volt rá pénzemre … de inkább nem ragoznám tovább.
Tudom tehát milyenek a sovány évek, amikor nem a nyaralás a legfőbb probléma. Bízom benne, hogy elfelejthetem. Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelt volna korábban a személyes problémám, hogy évekig, de tényleg évekig nem volt lehetőségem semmire se, de nem is baj, így van rendjén. Nem szabad hagyni, hogy mások a személyes problémáikkal lehúzzanak a padlóra.
Mivel a sötét felhők (végre!!) elhúztak a fejünk fölül, végre megtapasztalhattam sok szépet és jót, amikről muszáj lesz írnom. És lelkiismeretfurdalás nélkül.
A szociális érzékenységem természetesen továbbra is jelen van, szeretnék erőt, hitet tölteni azokba, akik ugyannak a nihilnek a partján sétálnak, ahol az én sátram állt. Szívesen segítenék a hogyan bírjuk ki mindezt a kilátástalanságot józan ésszel kérdést feltevőknek. Nyugodtan írjatok nekem. Próbálok segíteni.

Szóval idén kinézett nekünk egy nyaralás. (végre nem Bécsben, de kuss, nehogy eláruljatok apusnak!) amit különösebben nem terveztünk. Persze, hogy nem, hiszen egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz nyaralás. Későn is kezdtünk el vele foglalkozni, de még ötletünk se volt. Minimális érdeklődést váltott ki a téma nálunk, inkább tudtuk azt, hogy hova nem kívánunk menni. Én határozottan aggitáltam a nem vagyok hajlandó Bécsbe menni mellett. Aztán megembereltük magunkat. A cél kiválasztásánál két fontos szempont volt: Autóval el lehessen érni, mivel nem repülünk, illetve legyen tengerpart. A választásunk Abbáziára (Opatijára) esett Horvátországban. Abból amit a neten találtunk róla láttuk, hogy kellemes kis hely, reméltük, hogy nem ér minket csalódás. Arról a csodáról ami ránk várt, a legcsekélyebb fogalmunk se volt. Beleszerettünk. Abbázia a miénk lett. A gyönyörű tengerével, szikláival, monarchiás épületeivel, a történelmével, éttermeivel, bárjaival, pálmafáival és kóbor macskáival együtt a mienk. Nehéz volt otthagyni. Már le is foglaltuk a szobáinkat jövő nyárra. Visszamegyünk. Abbáziát látnunk kell ismét. Szívből ajánlom. De Bécs is szép. Vigyorgó smiley.

Amikor elindultunk Nürnbergből, megdobbant a szívem. A rádió a kedvenc számomat játszotta. Stand by me. Jujjj, a világ legjobb nótája! Ez jó omen. Boldogság-hormonok  indulááááás!
start

folyt. köv …

7 thoughts on “Nyaraltunk (végre!)

  1. Öszinte es izgalmas az eleje, varom a folytatast es abban bizom az eddigi irasaid utan, hogy Abbaziarol, törtenelmeröl reszletesen fogsz irni 🙂
    üdv
    Arany

  2. Minden sorodat át tudtam érezni, én is végigcsináltam. Èn nagyon szeretem Bécset, de Horvátországot is. A legpregnánsabb kép ami Horvátországról bennem él az az erdöben vadon élö ciklámen.

    1. Frédikém, attól tartok vagyunk még jó néhányan…. de nem hiszem, hogy az emberek ezt szívesen bevallanák. Lehet nekik van igazuk.
      Növényekből nem vagyok túl jó, de hogy felzárkodhassak hozzád, legalább egy gombát megemlítek. Opatija (Abbázia, na 🙂 ) környéke gazdag a fekete trüffelben (szarvasgomba). Sok ételhez adják, nekem nem ízlett.

  3. Minden sorodat át tudtam érezni, én is végigcsináltam. Èn nagyon szeretem Bécset, de Horvátországot is. A legpregnánsabb kép ami Horvátországról bennem él az az erdöben vadon élö ciklámen.

    1. Frédikém, attól tartok vagyunk még jó néhányan…. de nem hiszem, hogy az emberek ezt szívesen bevallanák. Lehet nekik van igazuk.
      Növényekből nem vagyok túl jó, de hogy felzárkodhassak hozzád, legalább egy gombát megemlítek. Opatija (Abbázia, na 🙂 ) környéke gazdag a fekete trüffelben (szarvasgomba). Sok ételhez adják, nekem nem ízlett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .